Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Az iskola múltja és legújabb története a román megszállás alatt

„Ez a líceum román, és — Nagykárolyban nyílik meg — a románok által ma meghódított területnek a határán, de ahol még nem végződik a románok által lakott terület". Kéri János igazgató beszédéből: „Ezeken a vidékeken a Tiszáig a'román nép állandóan itt volt, és itt van ma is Fájdalom, sokan még ma is el vannak szakítva az anyaországtól, és idegen járom alatt élnek." „Valaki kérdezhetné, hol vannak ezek a románok, mert nem hallani csak idegen szót, magyart. Egyszerű a válasz. Elmagyarosították őket". „A boldogult liceum (értsd piarista gimnázium), melynek helyét elfoglalni kötelességünk, a leghatalmasabb fegyver volt ellenségeink kezében. Nem én mondom ezeket. A volt piarista gimnázium igazgatósága az 1894—95-ös iskolaév történetét mesélve az Értesítőben ezeket mondja: „Ennek az iskolának kulturális küldetése van.'Országunk keleti részében, (1895. évről van szó) a románság uralkodik, nem intelligenciájánál fogva, hanem sokaságánál fogva Városunk szomszédságában levő falvakban túlnyomóan idegen nyelvű népek laknak, akik merészelik állítani, hogy nem beszélnének magyarul, ha nem lett'volna Nagykárolyban a piarista gimnázium, Mikor 1851 ben a kat. iskolák főigazgatósága megkérdezte az iskola igazgatóját, vájjon szükséges-e egy román? nyelvű tanszék felállítása a nagykárolyi iskolánál, dacára, hogy az egész környék román volt, és a növendékek legnagyobb része ezekből került ki, tehát román gyerekek, a tanári kar egységesen azt felelte, hogy nem szükséges, mert a gör. kat. román gyerekek elég jól beszélnek magyarul. Tehát nem akarták látni a román nyelvnek szükségességét, nehogy alkalmat adjanak román gyermeknek, hogy saját nyelvében tökéletesedjék, hanem inkább arra legyen kényszerítve, hogy egy neki idegen nyelven végezze tanulmányait, vagyis magyar nyelven. Ez a különleges nemzeti elv volt vezérelve az intézetnek létezése utolsó pillanatáig Az iskola tehát elvesztette eredeti rendeltetését, egyéni és ellenséges törekvések áldozata lett azok kezében, kiknek más volt a meggyőződésük. Uraknak érezték magukat e földön, kezükben volt az ország vezetése, a járások ós városok kormányzása, — arra törekedtek, hogy saját meggyőződésüket, érzelmeiket és nyelvüket másokra is rákényszerítsék, hogy ezáltal kifosztva lassan más nemzetiségeket legdrágább kincsüktől, nyelvüktől, rákényszeríthessék az egész országra úgy vallásukat, mint meggyőződésüket is, amint azt a helybeli ós környékbeli gör. kat. és ruthén egyházak példája mutatja. A világháború után Nagyrománia nemcsak átvette a volt állami iskolákat, de igyekezett helyettesíteni a hitvallásos iskolákat is, melyeket a magyar állam azért támogatott, hogy az elmagyarosítás eszközei legyenek. A nagykárolyi iskola (román 1) megnyitása kategorikus követelmény, hogy ellensúlyozza a volt piarista iskola elért eredményét. Hogy a piarista iskolának milyen hatása volt, látható működésének eredményéből, mely szerint elmagyarosította nemcsak a városbeli románokat ós ruténeket, de elmagyarosította a környékbeli román és sváb falvakat is annyira, hogy a legtöbb lakost már C3ak a vallása köti nemzetéhez,