Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Az iskola múltja és legújabb története a román megszállás alatt

mig nyelvüket teljesen elvesztették." A mai tények mást mondanak. Azt hiszem, ezt tudta az is, aki ezeket mondotta. „A nagykárolyi iskola megnyitása által az elmagyarosító piarista iskola helyiségében a román állam szent kötelességet teljesített, hogy visszaszerezze nemzetének az elmagyarosító árban már majdnem teljesen elveszett románokat". Mindezekre az ezeket hallgató magyar tanulók legföllebb fejüket rázhatták csodálkozásukban, mert hisz tudták, mi az igazság. A román állam az internátusokkal segítette a szegény és szegé nyebb, tanulókat és bizony magyar fiúk is igénybevették ezt a segítséget. Aki ezt kérte, azt a románok iránti rokonszenvnek vették és alkalmasnak tartották arra,hogy ezekben az internátusokban elrománosodjék, ami bizony azért nem sikerült Ilyen navü tanulókat találunk közöttük: Cavatehi (Kavaczky), Cocos. Santoai, Simonka, Boconeios (gör. kat.), Erdei (gör, kat), Holtinger (Holczinger), Ohirner (Kirner), Cipche? (Csipkés), Säbäu (Szabó), Magyar (román), Almáéi, Suci (Szűcs), Juha? (Juhász) stb. Ezek mind ékes példák, hogy a magyar neveket hogy elferdítették. Sokan így használják még ma is. Ezen év húsz tagú tanári karában három-négy magyar van, noha magyar nevü több is van, de azok románok (Cheri—Kéri, Fechete— Fekete, Suta, Vida, Mezei és mások.) Képesítésükre nézve a legkülönbözők, semmi egység. A tanulók statisztikája is már más képet mutat. A piarista gimnázium 1921—1922. évi Értesítőjében (1922—1923-ról már nem adhattunk ki) levő statisztikában az összes tanulók száma 352. Ezek közül magyar volt 258, román 15. Róm. kat. 164, gör. kat. román 15, gör. kat. magyar 10, református 79, ág. h evangélikus 7. Ezzel szemben a román líceum 1923—1924, évi Anuaruljának (Évkönyv) statisztikája szerint az összes tanulók száma 417. Ezek közül már román 146, magyar 160. Vallás szerint gör. kel. 6, gör. kat. 143, róm. kat. 105, református 48, ág. h. evangelikus 7. Itt már látszik a nagy eltolódás, változás nemzetiség és vallás tekintetében. Feltűnő, hogy német nemzetiségű nem szerepel sem a legutolsó magyar, sem a legelső román statisztikában. Ott még minden német nevü magyarnak, itt még egy német nevü sem vallotta magát németnek. Ennyiben függött össze még ezen tanév az előző négy évvel. Iskolánk történetében ezek mindig emlékezetes évek lesznek. Az ezek után következett 18 év itt már kiesik a magyar iskolázás történetéből. Abból a szempontból azonban, hogy ezek az évek állandó harcban folytak le nyelvünk és kulturánk jogaiért, mindig emlékezetesek maradnak. dr. Schweighoff er János,