Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

fog hangot adni. A hangolás úgy történik, hogy azt a nyelét kíjebb húzza, vagy beljebb tolja, ennek megfelelően most alacsonyabb, vagy magasabb hangot ad. Ezt már egy ilyen kis, esetleg leendő kaptáros tudja, anélkül, liogy hangtant tanult volna így készült Petőfinek a kis furulyája is, melyet maga „metszett", vágott le a szomorú fűz ágáról azért, hogy abból sípol, furulyát csináljon. Az utóbbihoz még több tudomány kell. Ennyi ismeret kell egy ilyen kis síp elkészítéséhez. És még valami: egy jó éles kés, amely minden ezermesterkedő kaptárosnak a legjobb szerszáma. Hogy éles legyen, arról is ő maga gondoskodik, mert ért ehhez is. De ne gondoljuk, hogy itt csak a sípolás maga, a hangoknak a sípok ktilönfélesége szerint való változatossága volt a szórakoztató és gyönyörködtető. Nem, ennél sokkal nagyobb örömet, élvezetet szerzett neki a sípnak a csinálása, amely műveletbe egész egyéniségét beledolgozta, amikor a készítés műveletét pontról-pontra végezte egész a síp megszólalásáig. Ha nem sikerült, a hibákon okulva, belefogott egy másikba, míg célt nem ért ; de akkor is csinált még egy másikat, ha sikerült, mert ez újabb örömmel járt. Természetesen ez nem volt ugyanolyan, mint az első: tökéletesebb, úgyhogy most már másokat is tudott tanítani. És hozzá mindez a szabad természetben, napfényben történik. Kell gyermeknek szebb valami? A nádparipa sem állott készen valahol, azt is szerezni kellett, utána kellet járni, kiválasztani, a célhoz alkalmassá tenni, amihez szintén bizonyos hozzáértés, kézügyesség megint és kés is kellett. Szabad fejlődésnek engedett legtöbb gyermeknél így megy ez más irányban is. Elkezd fúrni-faragni. Ugyan sokszor Rontó Pál is, de az ismeretszerzés üt sem megy máskép. Mindezeket a szülőnek látni kell, figyelni, kipróbálni, és ha látja, hogy tényleg vele született természetes adottságok, készségek, hajlamok ezek a gyermeknél, akkor ezeket támogassa is. Ezt látván tán örül is, alkalmat ad neki ez irányú foglalkozásra, miközben azt mondja magában : ebből embert faragok. Most már együtt dolgoznak a gyermek hivatásának kialakításán. És az ilyen gyermek már most csodálatos örömet ízlel meg, az alkotás örömét, amelyet nem felejt el, amely mindig hajtani fogja még férfi korában is. sőt akkor tán legjobban, mikor minden tehetsége már kifejlődött és bizonyára már anyagiak is állanak rendelkezésére. Szerencsés gyermek, kinek ifjúságát már ennek az alkotó munkának örömei sugározzák be. Ezt nevezzük boldog gyermekkornak. Az ilyen alkotó kis kaptáros szinte ég a munka lázában, és ha valaki segileni akar neki, nem engedi és azt mondja : „Csak hadd, csinálom én !" Belefeledkezik a munkájába a furó-faragó ember, mint akármelyik alkotó munkás. De az ő munkája sokszor szebb is, művészibb is, éppen némi kisebb-nagyobb tökéletlenségénél fogva, mint a gyári precíz munka Az ezermesterkedő kaptárkodásnak még egy nagy előnye van," hogy nem lesz egyoldalú ember, mint például a csak mellényszabó, vagy cipőfelsőrészkészítő. Szinte mindenhez tud, és minden ügyességben jártas. Nem csak tud esetleg karikásostort csinálni, ami nem kis művészet, hanem azzal bánni is durogtatni, úgyhogy nem vágjá ki sem a saját, sem más szemét, és hegyével pontosan valamely célt is eltalál, például a bika testén egy kijelölt helyet. Ez nagy ügyesség, amire