Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

pályán akárki szintén kontár lesz, amely magában tökéletlen, félbenmaradt állapot és a nemboldogulás legelső egyéni oka. Csak az embernek van öntudatos hivatása, amely hivatások olyan változatosak, mint az élet. Ha nem így volna, akkor mind egyformák volnánk és nem is tudnánk megfelelni az élet száz és százféle követelményeinek. Epéikül színtelen volna az élet. Nem volnának tudósok, művészek sok-sok változatban, nem volnának iparosok, kereskedők szintén száz-és százféleségben, hogy az emberek testi és szellemi szükségleteiről gondoskodjanak, nem volna művelődés, fejlődés, amint az az egyféleséggel nem is lehetséges. Ezek mindegyike csak úgy fog kivirágozni, ha igazi hivatásos egyének, egész emberek működnek azokon. Csak így, ezen változatossággal lesz hármonia, egyensúly az egyes pályák között. Hol látjuk a legtöbb tévesztett hivatást? Azt hiszem ott, ahol a családban csak egy gyermek van. Ezt kényszeiítik gyakran a hivatásának, hajlamainak, képességeinek meg nem felelő pályára. Mindenáron az ő elképzelésük és saját életük kényelme szerint akarják biztosítani. Ezért van ezek között sok elégedetlen, csalódott, félbenmaradt, célhoz nem ért ember A sok gyermekes családokban a legváltozatosabb hivatások vannak és a gyermekek a saját kedvük szerint választhatják azokat. Itt a szülők nem elégedetlenkednek, legföllebb irányítják őket. A legtöbb boldogul is. Amazok gyermekükben is fenn akarják tartani, úgy is tervezik, azt a közzel szemben való igazságtalan állapotot, amelyben ők éltek. Mennyiben igazságtalan az? Annyiban, hogy ők nem adnak mindenféle munkaerőt, mint a több gyermekesek. Hogy jut ez a többgyermekes, emiatt sokszor nehéz gondokkal küzdő szülő ahhoz, hogy ő neveljen az egykések számára nagy költséggel, gonddal és küzdelemmel, különféle iparost, kereskedőt, orvost, tanítót, katonát, tanárt stb , akiket ezután ő olcsó pérzen igénybevehet és még azt veti a szemükre, hogy belőle élnek, s ezért legyenek neki lekötelezve ? Sőt a katonaságtól is elvárja, hogy az ő egyetlen, mert egyetlen, gyermekét mentsék fel. A sok családosé elpuszlulhat a háborúban mind, úgy hogy egy sem marad neki. A megsértett igazságot c=ak azzal engesztelhetné ki, hogv fiának szabad pályaválasztást enged, még ha ipari„ vagy hasonló pályán akarna is menni. De erről akarnak legkevésbbé hallani. Egyáltalán semmi olyan pályáról, nem is mondjuk, foglalkozásról, amely igazi munkát jelent, azaz szorgalmat, kitartást, erőfeszi, tést, tudást, egész embert kíván. Ha mégis ráadja magát valamire, ez. a tisztviselői pálya, amelynek képzelt előnyeit magának eiőre lefoglalja és ennek hangoztatásával azt, amennyire lehet, önzőén ki is akarja használni, tekintet nélkül arra, hogy vannak-e érdemesebbek is, mint ő, csak azért, mert ő tisztviselő. Ennek dacára mindig azt hajtogatja, hogy rosszul fizetik és mindenhol kedvezményt vár és ki is jár magának. Ha sikerül, erre nagyon büszke, megkülönböztetettnek tartja magát és ezzel mindenhol dicsekszik is. Mind ezzel sokszor sok jellemhiba is jár és nem kis részük van abban, hogy ezek a tisztviselők, sokszor basák is, különösen az alsóbb néposztálynál nagy ellenszenvnek örvendenek. Sőt ezek, ha esetleg, — elég gyakran, — ők, vagy gyermekeik már leszegényednek a saját hibájukból, még akkor is büszkék arra,