Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

amik voltak, és még most is elvárják a maguk személye iránt a múltban tán jogosan élvezett megbecsülést és megtisziette'ést F. szerencsétlenek, mert azok, e lecsúszást csak a szülőknek köszönhetik Ezt semmiféle iskola nem tudja teljesen megakadályozni, legföllebb úgy, ha az ilyen szülő a hivatás kialakításában az iskolával együtt dolgoznék. De ezt nem akarja, mert már eleve ellenszenvvel van iránta, amint fél mindentől, ami nevelést jelent. Ez igen tág fogalom és végeredményben szelektálást jelent, megkülönböztetést, tehetségek szerinti osztályozást és mindenek fölött nagy felelősségérzést. Ettől menekülnek legjobban. Pedig ehhez joga van közérdekből az államnak, helyesen a hazának, hogy mindenki arra a helyre kerüljön, ahova való. Erre a szelektálásra, kiválasztásra, lássunk egy modern klasszikus példát A németek ma minél több embert vissza akarnak telepíteni a falura. Most valaki azt gondolhatná, na itt most nagy alkalom nyílik a konjunktúra — soknak kellemesen hangzó szó — kihasználására, tehát gyerünk a falura és a mig érdemes, ott maradunk. De nem így van. Ez nagy és gondos, céltudatos kiválasztással, előkészítéssel történik, amitől a konjunktúrásoknak el megy a kedvük, azaz nem azokat, akiket máshol nem használhatnak, nemcsak „buta parasztot". Földműves hivatásra nevelik őket, amely eredetileg tán a legtöbbnél meg is volt, úgyhogy bizonyos szaktudást is elvárnak tőle. Nálunk azt hiszik, hogy a földmüveléshez mindenki ért, nem kell hozzá több tudás, mint a cipőfelsőrészkészítéshez^ vagy még annyi sem, mint mellényvarráshoz specializálódott szabósághoz. Ugyanis vannak szabók, akik egész életükön át ezt csinálják, de csak varrják, kiszabni már nem tudnák Ezzel szemben, ha leirnók azt a sok fogalmi ismeretet, amelyre egy kisgazdának szüksége van, látnók, mily óriási nagy a kettő közötti különbség Tehát a németeknél nem is mehet mindenki ebből a mozgalomból kifolyólag földművesnek. A követelmények a következők : 1) feltétlen megbízhatóság. (Ezzel szemben nálunk milyen itt a munkaerkölcs ? Erről sokat panaszkodnak a kis-és nagygazdák). 2) Mocsoktalan jellem. A földet szinte szentnek tartja, melyhez jellemtelen ember nem nyúlhat (Nálunk sokszor lopás, csalás, károsítás nem is megy jellemfogyatkozás számba) 3) Feddhetetlenség (Nálunk sokszor erre rem sokat adnak) 4) Testi arravalóság. 5) Megfelelő egészségi állapot. 6) Szükséges, hogy az illető legalább a népiskolát elvégezte legyen, vagy magasabb iskolát is. Ezen kivül szükséges, hogy más jó szolgálati bizonyítványa is legyen. A leányoknál még az is kell, hogy külsején, megjelenésén meg legyenek a faji jelleg követelményei. Ilyen kiválasztás után csakugyan tekintélyes lesz a földműves pálya, különösen, ha valakinek ez csakugyan hwatása is Megkívánják, hogy az illető fegyelmezett csoporlmunkás legyen (ne lopja az időt és a gazda pénzét örökös cigarettasodrással és beszélgetéssel). Végül a pályázóknak vizsgát is kell tenniök. Tehát ki van zárva, hogy kontár legyen, és így okozzon. mondjuk, az állatok ápolásában és etetésében, vagy azokkal való bánással nagy károkat. Hány városi gyermekben is lappanghat hivatás a földműveléshez. Nem kell éppen csak kézimunkás naps7ámosnak lennie, különösen, ha a szülőnek van egy kis tőkéjük, hogy itt önállósíthassa is gyermekét. De ki hallott nálunk még ilyet ? Pedig, ha a szülő gyermekével meg-