Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

Ez esetekből láthatjuk, hogy nem kell negyon félnünk és idegeskednünk a gyakorlati, az ipari, vagy kereskedelmi pályáktól, különösen, ha mai kor kívánalmainak megfelelően valaki ebben magát ki is képezi, a hozzászükséges tudást is megszerzi, vagy még akkor sem, ha enélkül mint kézműiparos maga dolgozik. A német közmondás : Handwerk hat Gold im Mund, a mesterségnek arany van a szájában, bizonyára régi tap isztalati igazságot fejez ki, de amely még ma is áll. Csak le kell vetkőzni az előítéleteket, ezektől magunkat függetleníteni. Az említett példáknak még egy csábitó előnyük van, úgy szoktuk mondani : Nyitva áll előtte a világ. Úgy is van ma is. A megcsontosodott hivatalnok ellenben csak itthon tud megélni. Amannak a lelke, elméje megtelitődik a világ, az élet száz és száz benyomásával, mindez elevenen él benne, amit ez csak olvasmányai alapján, félig-meddig ismer. Amaz új helyzetektől nem lepődik n eg, nem ijed meg, emez ezekkel szemben sokszor, mert „még ilyen nem volt", tehetetlen és kétségbe esik. Amaz ezen új szakmájában keresztülveri magát, ez bennreked és ott vesztegel, tán ott is pusztul. Amaz az életben, ennek változásában, új és új problémaival sok gyönyörűséget talál, ennek a számára az élet unalmas egyformaság, amit cak pénzen vásárolt örömökkel tud egy kissé átfesteni, de igazában élvezni soha, mert egyéniségének abban semmi része sincs. Kerüljük a számítással irányito t hivatásokat és ne irányítsuk a gyermek hivatását tisztán vagyoni szempontból Vájjon csak azon múlik a boldogság, hogy valaki gazdag-e vagy nem? A gazdagság maga is relativ fogalom Vájjon minden gazdag ember boldog-e és minden kevésbbé gazdag, vagy éppen szegény okvetlenül boldogtalan-e? Az élet nem ezt mutatja Amint a vagyoni alapon számítással kötött házasságok sokszor boldogtalanok, mert a házasságokat az égben kötik, úgy az ilyen hívatásválasztások is a legtöbbször boldogtalanok, mert ezeket nem az égből kaptuk, hanem a Maii mon, a szíriaiak gazdagság-istene sugallta, aki, mint a mindennapi életből látjuk, nem mindig jó tanácsadó. Tehát, ha a tanítást illetőleg fanácsra szorulunk — és ki nem szorul ? — akkor azt kérjük a mi keresztény Istenünktől, aki a hivatások, küldetések számára mást tűzött ki első célul, nem a vagyont. A nagyobb vagyon helyett adjon a szülő gyermekének mást, sokkal értékesebbet, nevelje az állásnak megfelelő, a megélhetéshez szükségesek előteremtéséhez az erős akaratot, bátorságot, kitartást, önbizalmat és más lelki erőket, akkor hivatásszerű pályáján, a hozzá szükséges és megszerezhető tudással meg lesz mindene, sőt még vagyont is fog szerezni. Csodálatos, sok vagyonos szülő örökül hagyandó vagyonát szivesebben testálja egy hivatali pályára induló, vagy működő gyermekének, mint egy iparosnak, kereskedőnek, gazdának. Pedig amott ez a legtöbbször improduktív, lassan egy két nemzedék után, ha nem előbb elpusztul, itt vilószinüleg tovább gyarapszik és segít új vagyonos törzseket létrehozni, ami nagyon fontos nemzeti érdek. Tehát ez is kívánja, hogy gyakorlati pályákra is irányítsuk gyermekeinket. A nemzeti vagyon fenntartásának fontosságával még egy másik tapasztalati tény is összefügg Sokszor tapasztaljuk, hogy az örökölt és nem produkiív, tehát nem gyakorlati pályákon elhelyezett vagyont az örökösök nem becsülik meg, mert azt csak kapták, nekik benne semmi