Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

dacára a gyermek jelenével, ifjú évei boldogságának feláldozásával vásárolja meg akkor, mikor esetleg hajlamának meg nem felelő iskolában nem neki való pályára neveli már gyermekkorában, s ezáltal azt elkeseríti, megfosztja őt a gyermeki lélek e korban szükséges napsugaras derűjétől, szinte eltorzítja lelkét és ezzel sokszor megrontja egész életét. Az ilyen gyermek mindig bizonytalanságban él, nem ismeri a siker, mé^ a játék bel i és különösen nem a társas, vetélkedő játék sikereit és örömeit sem. Neki csak így, vagy amúgy szabad és kell szórakoznia a szülők messze kitűzött, sokszor önző céljának megfelelően. Lehet ilyen gyermek egyéniség valaha is, ha annak csiráit már most kiölik belőle ? Pedig a hivatás és pályaválasztás először legalább is többé-kevésbbé fejlett egyéniséget tételez fel. Ezzel bizonyos öntudat, önismeiel, némi rátarliság jár, amelyek benne már most a leendő önálló férfit sejtetik. Az egyéniség legalább némi tudata szintén örömmel tölti el a gyermeket, ha annak gyakorlati érvényesítése, kiélése sokszor boszantó is lehet. (Kamaszkor, Bengeljahre). De ez nem jelenti azt, hogy a szülőiek a gyerm'-ke számára előre kitűzött terveinek megfelelően azt el kell fojtania Mint ilyen becsülendő, a hivatás szempontjából fontos és értékesíthető, csak le kell belőle faragni helyes neveléssel azt, ami helytelen. Ez a hacsak némileg is öntudatos kisebb-nagyobb tanuló a legtöbbször örömmel dolgozik a képességeinek, leendő hivatásának megfelelő pályáján, lesznek sikerei, ebből fakadó örömei, derülátó életfelfogás tölti el, bizakodó, szinte már nehezen várja igazi munkaterét, amelyre Isten teremtelte. Csak hagyják oda eljutni, a helytelenül gondolkodó szülő ne térítse el ettől, akkor boldog lesz. En tek előtte szinte biztosan teljesülő reménye, valósága állandó örömmel fölti el lelkét. Ha ehhez még megkapja az egyéb anyagi lehetőségeket is, akkor van boldog, napsugaras ifjúsága, ami termékenyítőleg ki fog hatni egész jövőjére és örök hálával fog eltelni szülői iránt, igazán jó szülei iránt, akik azt neki lehetővé telték. Kell-e több egy szülőnek ? Ez világos célt lát maga előtt, amely mindig biztatólag világit neki, hogy le ne tétjen hivalásszerii útjáról.. Törielni fog mindig nemes versenyben, mindig fokozottabb erőfeszítéssel sikerektől kisérve, buzdítva, az ezzel járó örömökből táplálkozó lelkesedéssel. A másik, akit vagy nem bocsátottak hivatásának, istenadia képességeinek megfelelő pályára, vagy atlól eltérítették, az csak egy helyben fog topogni, világos célt nem lát, amit mások tűztek ki neki, az nem lelkesíti, ezért el sem fogja érni, nem is tesz ezért semmi erőfeszítést. Közönyös Amaz a neki való, a rájaszabott pályán a köznek hasznos tagja lesz, ez esetleg terhére. Amaz produktív, ez tán csak fogyasztó nagy igényekkel. Miulán hivatásunk Istenlől van, ő minden egyest rá is vezet a megfelelő pályára, ha a szülő saját külön célja szempontjából gyermekét nem téríti el ettől, illetőleg, ha hallgat rája. Istennek, a Gondviselésnek csodálalos módszerei vannak erre. Hivatásunk irányításában döntő befolyással lehetnek ránk első sorban szüleink, tanulmányaink, ezek alapján helyes önismeretünk, de esetleg kényszenlő szegénységünk is, vagy eijy nem nekü'ik való iskolában tanulmányaink sikertelenségé, vagy hasonló körülmények, amelyeket a szülőnek szintén észre kqll venni. Mikor most ilyen körülmények folytán az illető, mondjuk, gya-