Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

be, mert nem is szeretik annyira pályájukat, hogy abba lelküket is bele tudnák adni, hogy ne csak robotoljanak, hanem valamit teremteni is tudjanak, úgy, hogy azt mondhatnák rá, egyik is, másik is: ez az enyém, ez én vagyok, amire büszke is lehetne és öröme is telnék benne. Ennek az érzésnek az izét ezek sohasem ismerték. Hát vájjon ezen sorainkkal most azt akarnánk tán elérni, hogy mindenki gazdasági, gyakorlati pályára menjen ? Nem, ez egy másik szélsőség és csapás volna. Csak a helyes kiválasztódást és kiegyenlítődést akarjuk elősegíteni és elejét venni annak, hogy még ma is, mikor már világosan kibontakoznak a közel jövő ga?daságí igényei és lehetőségei, ne akarjon mindenki a tisztviselői pályákra menni. Előfordul, hogy valakinek van vincellér iskolai bizonyítványa, amelyből megélhetne. Nem, nem marad meg ott, ahova képesítve van, hanem mindenféle mesterkedéssel akar ennek alapján még egy pár gimnáziumi osztályt végezni, hogy aztán kis hivatalnok lehessen, „LJr", mondjuk a vasútnál, ahol csekély fizetése mellett némi kis nyugdíjat is remélhet Pedig amott biztosan jobban meg tudna élni és hamarább tudna családot alapítani és jobban fenn tudná azt tartari Nem akarja azt, mert a ragály még mindig benne van. Egy másik kitanult iparos, vagy kereskedő ugyanilyen célból kész otthagyni már önálló keresettel járó állását. Csábítja a „tisztviselő" szó. Előfordult, hogy a megszállás elől való felszabaduláskor egy közönséges ember, iparos, mint nagyon sokan, „állást" kéit. Mikor kitűnt, hogy az elemi iskolai képzettségen kivül semmiféle képesítése nincs, és ezért nem fogadták el, azt mondotta: „Rédiát (marhalevél) én is tudok kiállítani". Persze ehhez Íróasztal kell, toll a kezébe és tinta, amelybe mártsa, és egyik-másik hivatalnokot esetleg jellemző modor, egy kis fölényeskedés a „felekkel" szemben, ami neki nagyon tetszenék és már kész a „tisztviselő" kész fizetéssel, ami sohasem Hég, mert igényei természetesen ezen már túlnőttek és nyugdíjjal És több ilyen és hasonló eset. Ezek mird beteges tünetek és csak azt mutatja, hogy a métely már az alsóbb osztályokra is átragadt és fogja szedni áldozatait, mert a legtöbb nem lesz boldog. Ezt kell megfelelő neveléssel, irányítással megakadályozni. Elő kell, hogy álljon, e helyes gazdasági elosztódás a különféle pályák között is. Ha ez bekövetkezik, akkor itt is fog érvényesülni a kereslet és kínálat elve, azaz, akikből kevesebb van, azokat jobban fogják fizetni, vagy hamarább kapnak alkalmazást. A helyes és gazdaságos kiegyenlítődés be is fog állani, ha mindenki adottságainak, hajlamainak megfelelő pályára megy, nem hagyja magát megtéveszteni mellékes, e szempontból nem lényeges körülményektől. A hivatás kialakulása természetesen nem megy mindig magától, és nem jelentkezik biztos határozottsággal. Isten mindenkin« k a lelkébe önt vágyakat, hajlamokat, képességeket, amelyek maguktól tevékennyé akarnak lenni. Megfigyelhetjük már a kis gyermeknél. Mindegyik mindig tesz-vesz valamit, ha mást nem utánoz, de ezt nagy kedvvel. Mi lehet egy szülőnek érdekesebb és kedvesebb, mint azt látni, észrevenni, figyelni, megfejteni, magyarázni és természetes szülői szereteténél fogva irányf'ani is mindig azzal a gondolattal, hogy gyermekét valamikor boldognak szeretné látni Itt csak az a feliül.ő sokszor, hogy gyermekének ezen jövő boldogulását minden jószándéka