Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

Vidákovich Dániel: Alázatosság és szerénység

tását. Este 7 óra felé térnek haza a meghurcoltak s a nép, a bizakodó és Kalazantit tisztelő nép diadalmenettel kiséri haza a délben keserű megaláztatásban részesített férfiakat. Otthon aztán első dolga figyelmeztetni társait, hogy ne zúgolódjanak a szenvedett igazságtalanságok miatt, hanem imádkozzanak ellenségeikért. Nem győzik fogadni a ragaszkodás megnyilatkozásait. Mário tovább vádaskodik s a vége az lett a sok áskálódásnak, hogy végre az ellenségek diadalmaskodtak. Kalazaniit elmozdítják a rendi generálisi méltóságból ; helyébe ültetik Mário legjobb barátját, a kicsapongásairól, züllött életéről hírhedt Cherubinit. És a félrevezetett egyházi hatóság a gonoszok szája íze szerint cselekedte ezt. Oly jellem volt ez a Cherubini, hogy egyszer a társak izgatottságukban rá akartak rohanni, hogy elverjék tűrhetetlen viselkedése miatt. Szorultságában Cherubini az általa oly igen megalázott szent öreghez fut a mellékszobába, átkarolja térdeit, oltalomért eseng. És Kalazanti mindent elfeled, elfeledi, hogy mennyi megvetésben, gúnyban részesítette őt Cherubini, hogy mily durvaságokkal illette, megöleli a hálátlan fiüt, kezén fogva vezeti vissza társai közé, folyton bátorítva a reményvesztettet. Majd beszédet intézett társaihoz, figyelmezteti a szent engedelmességre és alázatosságra, figyelmezteti, hogy ne feledjék, miszerint Cherubini az ő elöljárójuk Isten és az egyházi főhatóság akaratából. Majd maga mutat példát az alázatosságra, ő az első aki térdet hajt és kezet csókol a hitvány embernek. A társak alig tudták visszafojtani haragjukat, ámulva, meghatottan nézik aztán a jelenetet s ha nem is meggyőződésből, de szeretettel eltelve Kalazanti Szt. József iiánt, nehogy neki fájdalmat okozzanak, követik a példát. Mikor pedig Cherubini hatalmának napja leáldozott, mindenki elhagyta őt, búskomorságba, majd rettenetes betegségbe esett s végóráját érezte közeledni, bocsánatot kér a Szent öregtől a méltatlan bánásmódért. Kalazanti maga sietett meghatottan a hálátlanhoz, ismételten megbocsájtja az ellene elkövetett kegyetlenkedéseket s hogy teljesen megnyugtassa a vergődő lelket, ő nyújtja a lelki vigaszt Cherubininek s gyászoló lélekkel kíséri ki a temetőbe. (L. Erdélyi Károly dr.-tól Kalazanti Szent József élete c. könyvben az idézett kettős példa leírását, innen vettem át.) Ezek mélyen tisztelt vendégeink, kedves ifjak az alázatosság heroizmusának példaképei. Nagy dolog lemondani saját akaratunkról, magunkat mások akaratának vetni alá, a följebbvalók intézkedéseiben Isten szent akaratját venni, de éppen azért nagy, végtelen nagy az ily lélek jutalma. A nagy jutalom maga Krisztus. Isten próbára teszi az alázatosságot s a kipróbált alázatosság erénye vezeti be az ilyet a szentek dicső seregébe. Az egyház szentei közé emelte Kalazanti Józsefet nagy erényei miatt, melyek között nem másodrangűan említi a szentté avatás bullája az alázatosságát. Az igazi alázatosság még fényesebben ragyog és tündököl a megpróbáltatások tükrében, míg az átnemérzelt, nem valódi, tettetett alázatosság az első megpróbáltatásoknál letörik. Nagy lemondást, önismeretet, önfegyelmezési kíván az igaz alázatosság, ezért dicsőséges az érte járó jutalom. A paradicsomba vezető út — irja Kalazanti — az alázatosság. És valóban, erényes csak az lehet, aki alázatos, szent az aki erényes, a szent jutalma a megtiszteltetés a szentek között. Persze az első lépés az alázatossághoz : magunk gyengeségeinek beismerése s így megjavítani akarása. Ehhez az impulzust az adja, hogy lelkesülni tudjon a szív a szép és magasztos példákon. El kell tökéivelennünk, hogy lelkileg széppé, szeretetreméltóvá legyünk. A lelki szépségek csak az alázatosság tükörében szemlélhetők. Mivel az első lépést nehéz megtenni magunk túlbecsülése, rosszul értelmezett önérzetessége, hiúsága miatt, ezért