Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

Vidákovich Dániel: Alázatosság és szerénység

tudjuk glorifikálni azt, aki nem keresi a maga énjének érvényesülését s inkább akar tetszeni Istennek, mint az embereknek s önmagának a hibás értelemben. Kedves ifjú! Mi akarsz lenni? Üres szivii, gyümölcstelen fa, illat nélküli virág a számkivetésben? Ha igen, légy hiú, kérkedő, öntelt, nagyratörtetö, ez talán tetszeni fog a botorul gondolkozó tömegnek, de elfordulnak tőled a józan gondolkozásuak s el fogod veszíteni Istent. Kedves ifjú! Mi akarsz lenni ? Erényekkel teli szivii, zamatos gyümölcsöket hozó fa, illatozó virág az édenkertben ? Ha igen, légy engedelmes, szófogadó és alázatos. Ne hallgass a világ álbölcseire, az ostobáknak ez az erény nem tetszik, talán ki is fognak érte gúnyolni, de ez semmi ! Tetszeni fogsz a komoly gondolkozásúaknak, hozzád fognak fordulni az igazszívűek s megtalálod az Istent. Kedves ifjú I Kinek akarsz te egyáltalán tetszeni ? Az embereknek-e avagy az Istennek? Jól figyelj ide, amoda a hiúságnak tettetéssel fűszerezett utja vezet, Istenhez egyedül az alázatosság. Éu erősen hiszem, hogy hallhatatlan lelked szépségeit akarod kultiválni, én erősen hiszem, hogy te, a te szíved márványtömbjéből élő szívet akarsz kifaragni, rnely hasonlítson Krisztus szívéhez. Igazam van-e? Nehéz a munka kétségkívül, de kedves, Istennek tetsző dolog. Nagy díjat fogsz nyerni a befejezett mű után, mely becsesebb a művészi munkáért nyerhető aranyéremnél. A nehézségek ne riasszanak vissza, hisz alázattal végezve azt, minden nehézség leküzdhető, minden a legszebben fog sikerülni. Rajta kedves barátom, lépj be szent ihlettel és elhatározással a műterembe, én és társaim már várunk reád, hogy segítségedre legyünk. Rajta, ne halogassad a percet, hozd magaddal a műszereket is, a vésőt: az alázatosságot, a faragókalapácsot: a kitartást, az izmos kezet: a buzgóságot, a tervrajzokat : a mi tanításainkat, az ifjú szentek élettörténetét, a márványtömböt: tenszívedet. Hidd el, magad is örvendezni fogsz, ha n ajd látod az előrehaladást a munkában. Ha az első kísérletek talán nem is sikerülnek, ha a faragvány nem is lesz teljesen hű a mintákhoz, ha az a skulptum még messze lesz a mesterműtől, nem szabad elkedvetlenedni, csüggedni nem szabad, a munkát újból lehet kezdeni, merítve erőt Kalazanti őserejéből, az alázatosságból. Sőt még a sikertelenség se tompítsa kedved, gondold meg, hogy hány sikertelen kísérlet előzte meg a magas légben való büszke röpködését az embereknek! A sikertelenségek tömegén emelkednek a világraszóló sikerek. Egyszer majdcsak sikerülni fog legalább az ifjú szentek : szent Alajos, Kosztka szent Szaniszlő, Berchmau szent János valamelyikének szívéhez hasonlóvá faragni tenszívedet. Ily mesterművel, ily remekmunkával, ily gyönyörű szívvel ajándékozzad meg Alkotódat, Teremtődet, Megváltódat! Ily szív láttára repesti: fognak a szülői szívek. Akarod ezt? Ha igen, jöjj, de őszintén akard, mert az őszinte akarattal már legyőzted a kezdet nehézségeit. Segítek, segítünk neked, bennünk megbízhatsz, én és társaim nem fogunk csalódásban ringatni. Higyj nekem, nem csallak meg téged. Kedves ifjú, Krisztus szerelmére kérlek: akard ! Macte puer, sic itur ad astra ! A csillagok a szentek! Légy alázatos ! Krisztus szeretni fog téged.