Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

Vidákovich Dániel: Alázatosság és szerénység

nagyon kell arra vigyázni, hogy a kritika a szerénytelen megbírálásánál páratlan, objektiv legyen. Furcsa, de ugy van, hogy az érvényesülésnél igénybevett eszközök a legtöbbször sikerre vezetnek. A trükkök jól kamatoznak. Ez igaz, hiszen a tnli-piros pipacsot hamarabb észreveszik az emberek, mint a szerén/ kis ibolyát, a magasan lengő súlytalan fejű kalászt jobban felfedezik az emberek a buzavetésben, mint a nehéz termésű fejével alázattal mélyen meghajló teli kalászt. Kedves vendégeink, kedves ifjak! Minek folytassam én a szerénység, jámbor alázatosság szembehelyezését a szerénytelenséggel s előretörtetéssel szentek, jeles irók, bölcsen gondolkodó fők irásai, aforizmái, velős mondatai alapján. Megmondtam minő a valóban alázatos és szerény s ha a felállított követelmények szerint vizsgálom Kalazanti szent József életét, őt a szó legszigorúbb értelmében alázatosnak és szerénynek találom De többet mondok, ő nemcsak akkor volt alázatosan szerény, mikor magas kitüntetésekről volt szó, hanem akkor is, mikor a legigaztalanabbul érték a megaláztatások. Az alázatost még jobban megalázza az Úr, hogy aztán annál fényesebb glóriával övezze a szenvedések apostolát. Kalazanti szent József akkor is alázatos, mikor a külső világ intrikája nyúl rendje vezetésébe s kimondhatlan fájdalmak között látja, hogyan akarják virágzó müvét, lelke örömét, rendjét összezúzni megsemmisíteni. Csak két példát hozok fel életéből életírói nyomán, hogy lássuk az ő heroizmusát alázatában. Volt egy tagja rendének, aki tehetségtelen, csekélytudású ember volt, aki szerénytelenségében a renden kívül szerzett magának magas összeköttetéseket az egyházi és világi hatalmasságok között, akiknek befolyása révén megalapítja szerencséjét, szerintünk szerencsétlenségét. Ez Mario. Sikerült befurakodnia a sacra congregatio kegyeibe is, s mikor már bizton érzi magát a nyeregben a toszkánai provincia élén, inig feljebb akar jutni szerénytelenségében, evés közben jött meg az étvágya, megalázni akarja Kalazanti Szent Józsefet, mert azt hiszi, hogy ellensége, aki miatt nem tud jobban érvényesülni. Ez a gálád jellemű alak bizonyos fontos ügyiratok ellopásával vádolja meg Róma nagy szentjét az inkvizíciónál. Sajnos, mivel az iratokat Marió éppen az inkvizíciótól kapta, itt hitelt adtak a hazug panasznak, s a< inkvizicíó vélt megsértése miatt Albízi az inkvizíció asszeszorja panaszt emel a pápánál. A pápa a szent inkvizíció vélt megsértése miatt haragra gerjed, elrendeli a bűnösök bebörtönözését. Marió úgy intézi a dolgot, hogy éppen délben fogják el a poroszlók Kalazanti Szt. Józsefet és társait, hogy éppen az iskolából hazatérő gyermekek is gyönyörködjenek a látványban, hogy a gyermekek lássák, miszerint a tőlük oly igen szeretett mesterek mennyire bűnösök, hisz a szent inkvizicíó szolgái kísérik őket fegyveresen. Sőt, a legnépesebb utcákon viszik, hogy a néptömeg, a csőcselék gúnyjának tegyék ki őket. A józanabb elemek nyíltan hangoztatják, hogy ez tisztára a bosszú müve, hogy itt Márió keze működésére lehet ismerni. A szent officiumban Albizi Kalazantira támad, korholja, s a szent öreg térden állva hallgatja az igaztalan vádakat és szemrehányást s amikor már távozni akar Albizi a leckéztetés után, nyájasan szelíden engedelmet kér, hogy beszélhessen. Kijelenti, hogy Mário iratainak lefoglalásában nincs semmi része, mert hisz azokat maga Caesarini bíboros foglaltatta le, akinél mégis találják azokat. Elképzelhető a zavar. A kételyt maga a bíboros oszlatja el, maga jön el a szent officium hivatalába, átadja az iratokat, kieszközli a foglyok szabadonbocsáj-