Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1914
9 t hibáinkat a kiilfü'd előtt. Minek itt gyűlöletet szítani az emberek között? Mért keresni azokat, amik megbonthatják a haza polgárainak békés együttélését, keressük inkább azokat, amik a közös bajban szorosabbá teszik a kötelékeket a haza polgárai között. Mind szép, mind igaz, de az erkölcs, igazság szava kívánja, hogy napfényre jöjjön a jó is, a rossz is. A rossz azért, hogy az emberek megismerjék és utálják. Aki jót cselekszik, hadd magasztosuljon föl, hadd ismerjék meg az .emberek, ki a hitvány, kit kell megvetnii Ha meg a sötét vonásokról nemcsak egyszerű regisztrálással él a krónikás, hanem meg meri világítani azt az erkölcs fényszórójával, analyzálni merészl, a cselekedetek rugóját, az elkövetők lelki világát, akkor meg animozitással vádolják meg a krónikást. Minek kiemelni a hitványságot, minek igyekszik mesterségesen szítani a gyülölséget stb. ! Ki kell emelni a hitványságot azért, hogy a jót még jobban megszerethessük, hogy a jót cselekvő cselekedete még fényesebben tündököljék. Nagy baj az, hogy ma az emberek rendkívül érzékenyek gyöngeségük, hitványságuk kritikája esetében ; nagyon érzékenyek az emberek, ha az erkölcsöt az igazságot hirdetik hangos szóval leplezetlenül. Az emberek, akik bűnpártolás, bünpalástolás, bűnrészesedés vádjaival terheltek önmaguk Ítélő fóruma előtt s ha még meg van bennük a lelkiismeret szavának halvány nyoma, sohasem szerették hallani a nyilvánosan hirdetett igazságot. Berzenkednek, rosszul érzik magukat ha erről szó esik, mert érzik a súlyos vádak igazságát. Aki benn van a kelepcében, azt védelmezik, mert félnek, hogy kipattan majd az ő titkos ügyük is és akkor sorsuk közös leend azokéval. Akire már rábizonyosodik a faktum, azok várják a szabadon lévő bűntársak segítő kezét. Siker esetében rendben van a dolog: én is becsületes vagyok, ő is becsületes. Ám ha a segítő kéz késedelmeskedik, vagy éppen elmarad, magával húzza a sárba az illetőt, a ma még közbecsülésnek örvendőt. így okoskodik: ha engem már elért a végzet, rámnehezedett már a büntető kéz és menekvés nincs, barátság ide, barátság oda, mennyivel vagy különb nálamnál. Miért tartsanak éppen téged becsületesnek az emberek, ha én gazember vagyok, te is az vagy, állítsuk helyre az egyensúlyt ! Farizeusok, szadduceusok mindig voltak és vannak. Ezt a kasztot a világ, erkölcs ki nem irthatja, ezek mindig készek keresztre feszíteni az igazságot, annak hirdetőit. Jól jegyezzük meg azonban azt, hogy ez a kaszt független a nemzetiségtől, a felekezetiségtől, származási nemességtől, társadalmi állástól stb. Ez a kaszt a leghelerogénebb elemekből verődik össze, híveit a pénzéhesség toborozza táborába. Nem hiába mondják, hogy az ördög minden mesterkedésinek leghatalmasabb eszköze a pénz, a pénz . . . Mindig voltak, vannak, lesznek kúfár lelkek, kiket az igazság templomából hitvány üzérkedésük miatt ki kell korbácsolni s meg kell fenyiteni, hogy ezek észretérjenek, mások megfélemedjenek. itt érzékenykedésnek nincs helye. Az, aki kihasználja embertársa szorult helyzetét, aki gyöngíti maga módja szerint az állam ellentál lő erejét, miért érzékenykedik most, miért nem érzékenyült el tette elkövetése előtt. Persze ezeknél mikor ropogós ezresekre van kilátás, nincs érzékenykedés, nincs könyörület, nincs hazaszeretet, mert hát: pecunia non ölet, a pénznek nincs szaga. Hát te, aki ily tettet tudtál elkövetni szempillád rezdülése nélkül, most miért fáj, ha elevenedre tapintottak, Aki előbb oly rideg kiszámítással kérted a font húst Seilokként a felebarátod, a haza testéből, most miért akarod, hogy hallgassanak ez emberek. Akkor kaján mosoly ült az arcodon, most vértelen sápadt arccal, remegő ajkakkal mondod: minek gyűlölködni, hát ez a felebaráti, mindent megbocsájtó sze
