Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1914
10 retet ? Barátom, rosszul beszélsz ! Az úr elengedte szolgájának a tizezer ta- lentumnyi adóságot, mert könyörgött, kegyelemért esengett, de a szolga könyörtelen lévén szolgatársa iránt, annak egy tizesnyi adósságát nem engedte el. Börtönbe vettette családjával együtt, hogy ott maradjanak, mig le nem törleszti adósságát. Tudsz gondolkozni? Rólad szól a parábola ! Félünk attól, hogyha mi megbocsájtunk, mindent elfeledünk, te vissza csöppenve a régi kerékvágásba, vígan fogod érezni magadat, mint a folyóba visszadobott hal s utána réginek maradsz, újból ki fogod zsákmányolni azt. Aki elköveti a hitványságot, legyen ereje elviselni a büntetést, tegyen fogadalmat arra, hogy a büntetést magára nézve javításnak tekintve, későbbi útjain becsülettel fog azon munkálkodni, hogy az emberek bocsánatát is elnyerje, mert vannak bűnös cselekedetek, miket expiálni, mikért kűnbocsánatot nyerni csak teljes megtéréssel lehet, sőt néha igy is csak a szemeknek örökre való lezáródásakor. A tettek megítéléséhez kétségkívül objektiv szemre van szükségünk, de aztán amint felismertük és jól ítéltük meg a cselekedetet, beszélhetsz barátom gyűlölet szításról, meg miegymásról, ez nem érv a mi elhallgattatásunkra. Kétségkívül vannak, kik mások tetteit, homorú, domború tükörből szemlélik. A cselekedetet, mit megítélni akarnak, vagy ilyen, vagy olyan tükör elé állítják, majd ilyen, majd olyan távolságban s a tükörkép mindig más lesz. Egy kis rosszakarat és a hibát sokkalta nagyobbnak, a jót megkisebbitettnek látja a szemlélő, egy kis jóakarat s a jót látjuk megnövekedettnek, a rosszat nem oly rossznak Ezek szubjektív ítéletek lesznek. Objektív ítéletnél, amit N. igaznak mond, azt kénytelen a másik N. is igaznak mondani. Az objektiv ítélet mindig összhangban van a hit erkölcstanával. Aki a tett elkövetésekor nem sokat ad az erkölcsre, az kétségkívül protestál az objektív ítélet ellen, megpróbálja gyöngíteni azt annak felhozásával, hogy befolyásolta valami az ítélkezőt. Rabulisztikával él, raffinériával csűr és csavar mindent a bajban lévő és védelmezője csak azért, hogy elnémítsák az igazság szavát, vagy hogy az igazság élét tompítsák. Ezért találták ki újabban azt a nagyszerű axiómát a maguk mentségére az emberek, hogy lulajdonképen nem is annyira azok a bűnösök, akik elkövették a bűnt, a visszaélést, hanem inkább azok, akik elnézték, megengedték azt, hogy ilyesmi megtörténhetett. Azért mondják ezek, van törvény és ellenőrzés, hogy az ellenőrző közegek,' hivatalfőnökök utánnanézzenek mi történik köriilöttök s már csirájában elfojtsák a visszaélést. Jó, hát te mily erkölcsi érzésű vagy, ha csak akkor tudsz jó lenni,^ ha mindenütt nyomodban van az ellenőrző közeg? Hát te mások elnézésével okadatolod meg a félrelépést? Azt mondják, hogy az igazi bűnös, az aki beleegyezik a bűnbe, mert neki lett volna kötelessége azt megakadályo ni. Engedelmet kérek, ha nincs felbujtó, nincs bűntárs, aztán meg azt tudjuk, hogy éppen a felbujtó a valódi bűnös, mert ő tőle ered a szándék, a terv, ő a szülője a rosznak. Ha nem ígérnek és adnak ezreket A-nak, bizonyára A nem lesz bűntárs, de mert A gyönge erkölcsi lábon áll, megszédítve a felbujtó hálójába kerül. A megvesztegetett ember, a sokat elnéző ember, hogy az erkölcsi világrend helyreálljon kell hogy bűnhődjék, de kell, hogy a felbujtó még inkább bűnhődjék mert őáltala jött világra a rossz. Van eset, mikor maga ajánlkozik fel X, de ez nem lehet mentőhorgony Y-nál a csalás felfedezése után, az ilyen hiába mentegetődzik azzal, hogy nem követte volna el a visszaélést, ha felülről nem kap ágit a szennyes dologra. Kettőjükön állott a vásár: a do ut des elv felismerhetlenül ott van
