Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1910

A Szent László konviktus

A Szent László konviktus. Amit a közel múltban is még lehetetlennek tartottunk, megvalósult. Felépült a konviktus fényes palotája. Testet öltött gróf Károlyi S. ndornak, a nagy kuruc generálisnak még 1738-ban félben maradt tervezete. Csaknem 200 évnek kellett leperegni az élet homokóráján, míg a közszűgségletet kielégítő intézmény létesr.lt. Elképzelhetetlen ma már, hogy város, amelyben nev:Iő intézetek vannak, ellehessen konviktus nélkül. Téves az a felfogás, mely a konviktustól a város közvetlen hasznát várja, avagy azt gondolja, hogy a gimn. ifjúság szaporítása a cél. Ezek nagyon másodrendű kérdések. A konviktusi bizottság szeme előtt nem ezek lebegtek. A nevelésben első sorban az ideális szempontoknak kell érvényesülniök. A nevelő tanítás eredményében a minőség a fő, nem pedig a mennyiség. A félművelt emberek sokasága nagyobb veszedelem a társadalomra, mint a sáskajárás a vetésekre. Mert ezek ellen könnyebb a védekezés, mint amazok ellen. Ezek pusztítását rövid idő orvosolhatja, de az amazoktól okozott károk egész nemzedékek pusztulását, legalább is erkölcsi halálát jelenthetik. A mai korban az élet oly sok igényt támaszt a küzdő emberrel szemben, hogy a szülő vagy semmit, vagy nagyon keveset ér rá gyermekeivel foglalkozni. A konviktusok a hiányt akarják pótolni, helyre akarják hozni a szülők mulasztását. Családias otthont akarnak nyújtani a fejlődő ifjúnak, ahol nemcsak testi gyarapodásáról, erősítéséről gondoskodnak, hanem szellemének kiművelése, lelkének irányítása egy cseppet sem kisebb cél. A valláserkölcsös, hazafias nevelés öntudatosan történik, kapcsolatban áll az iskolával, melynek kiegészítője. Közelebb hozza a megvalósuláshoz a nagy kérdést: a szülői ház és az iskola együttes működésének kérdését. Annál könnyebben történhetik ez, mert legtöbb helyen, így nálunk is az iskola és a konviktus legfőbb vezetése egy kézben összpontosul, mint azt a konviktusnak hátrább közlött szabályai helyesen oldják meg. A konviktusnak célja, hogy testileg, lelkileg ép embereket adjanak a küzdő, fejlődő társadalomnak. Az a feladata, hogy a kikerült egyén szellemileg müveit, erkölcsi .tekintetben kifogástalan legyen. Azt akarja, hogy a vezetésre hívatott egyének, necsak létért küzdő munkások legyenek, hanem legyen meg bennök az ész és erő mások vezetésére és az erkölcsi érzék a jó megválasztására. Ne pusztán saját javukat tartsák szem előtt, hanem tudjanak a közért, a tömegért is önzetlenül munkálkodni. Hitünk, hogy a társadalmi javulást az ész és a többé kevésbbé utópikus elvek meg nem valósíthatják, ha hiányzik belőlük a vallás és a morál! Ilyenféle elvek és ideák hatották át a konviktusi bizottság minden egyes tagját, midőn nem kiméit sem időt, sein fáradtságot, csakhogy a nagykárolyi