Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1910

A Szent László konviktus

konvíktus felépíttessék. Nem pusztán a városnak, hanem az egész magyarság ügyének véltek ezzel szolgálatot tenni. Azt akarták, hogy a nagykárolyi főgimnáziumból kikerülő ifjak ép oly harcedzett katonái legyenek a magyar társadalomnak, mint az egyéb hel>ről kikerülő, legjobban fegyverzettek. Midőn a konviktus ügye felmerült, a bizottság tagjai csak kis csemetét akartak elültetni, amelyet majd az évek és gondos ápolás fejlesztettek volna terebélyes fává. Hiányzott az anyagi erő ahhoz, hogy merészebb terveket szőjenek. De nem hiába mondja a magyar közmondás, hogy evés közben jön meg az étvágy, átvitt értelemben itt is érvényesült. A konviktusi bizottság lelkes tagokból áll, mindegyik szivén viseli az intézet jelenét és jövőjét. A terv a tanácskozások során nőtt s nőtt, míg nem az ősszel az emeletes konviktusi épület tető alatt állott. P félen száradt, a tavasszal tovább épült, úgy, hogy 1911. év augusztus 1-én jljes berendezésével már csak alakókat várja. Az igazat megvallva a bizottságot inkább csak az intézet jövőjébe vetett hit, mint a reális számítás vezették. Az első lökést Fetser Antal felszentelt püspök, váradi kanonok úr adta meg nagylelkű telekadományával. A telken elég nagy terjedelmű épület állott, amelyről kezdetben azt hittük, hogy a fejlődő konvik fus alapjául szolgálhat, de ebben csalódtunk. Az épület rozoga és az egészséget veszélyeztető állapota kizárta a kísérletezéseket. A düledező ház helyére fényes palotát terveztünk. Tervünk elég merész volt, ha tekintetbe vesszük, hogy mindössze a Segélyző egyesületnek mintegy 13,000 koronát kitevő vagyona állott rendelkzésünkre. Bizalmunkat a belügymniszteriumtól engedélyezett országos gyűjtésbe vetettük. Tervrajzokat készíttettünk, melyek közül Bede és Jakabffy építészek tervét fogadtuk el, akiket a kivitellel is megbíztunk. A gyűjtés nem volt eredménytelen, várakozásunkban kissé mégis csalódtunk. A tető alá helyezett épületre mindössze 27 ezer koronát tudtunk lefizetni. Honnan vegyük az építés folytatására és a berendezésekre szükséges 70 ezer korona összeget? Ide is, oda is folyamodtunk újabb adományokért, de hiába, beláttuk, hogv egyedül a törlesztéses kölcsön segít ügyünkön. Megindítottuk tehát a pénzintézetekkel a tárgyalásokat, de be nem fejeztük. Mert Zichy János, vallás- és közoktatásügyi miniszternek Csaba Adorjánhoz, vármegyénk főispánjához f. évi április havában intézett rendelete már-már lankadó lelkesedésünket ismét felbuzdította. Az említett rendelet ugyanis anyagi bajainkat egy csapásra megszüntette, mert a konviktus építési költségeire hajlandó 65 ezer koronát adományozni, ha azt a törvényhozás jóváhagyja. Erős a reményünk, hogy az 1912. évi költségvetés tárgyalásánál a kulturális érdek nem kevésbbé fogja hevíteni a törvényhozás tagjait, mint a magyarság művelődési ügyét annyira szívén viselő miniszterünket. A miniszter jóindulatát számunkra báró Barkóczy Sándor, miniszteri tanácsos, a középiskolák legfőbb vezetője, gróf Károlyi József, városunk szeretett képviselője és Csaba Adorján, vármegyénk mindenkitől becsült főispánja szerezték meg. Fogadják ez uton is hálánk és köszönetünk kifejezését. Az elmondottak után a konviktusi bizottság abban a helyzetben van, hogy az 1911. év szeptemberében minden tekintetben kifogástalan konviktusi épületet adhat át rendeltetésének. Az épület megfelel a paedagogia és a higiénia minden követelményének. A helyiségeket központi gőzfűtés melegíti és saját vízvezeteke látja el vízzel. Ez évi Értesítőnkben még lehetetlen rendes számadást adnunk a bevételekről és a kiadásokról, éppen azért azt jövő évi Értesítőnk számára tart-