Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1908

Gaal József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése

mívelődése a középiskola elvégzése után nem szakadna meg, sőt természetes fejlődési alapon, az irodalomra értékes tehetségek is kiválnának s termelő erejük ingadozás nélkül, határozott úton haladhatna előre . . . Az újkori irodalom jeles termékeinek megismerésén kivül nem csekély figyelmet érdemel a helyi, irodalomtörténeti vagy abszolút értékű íróknak és költőknek részletes fejtegetése az önképzőkörök működésének keretében. Az ifjúságnak ez irányú munkakedvét nagyban fokozhatnák lelkes Mecénások a magyar társadalom köréből pályamunkák kitűzésével. A tanuló ifjúság ily módon arra a tudatra ébredne, hogy szülőföldjének vagy megyéjének nyelvében sok kincs rejlik s a mult irodalmi értékeinek megismerésével ragaszkodása falujához vagy szülővárosához felnőtt korában sem szakadna meg, a mi végelemzésben a mai nemzetközi törekvésekkel szemben a magyar értelmi osztály honszerelmét erősítené, a nemzeti közérzést megszilárdítaná s így hazánk fejlődését s virágzását biztosítaná .... * * * Nagykároly városának és Szatmárvármegyének múltja és jelene fényesen igazolja, hogy úgyszólván megszakítás nélkül, századról-századra országos tehetségű irodalmi férfiakat adott hazánknak. Erdősi Szilveszter Jánosnak, a magyar nyelv költői ereje első hirdetőjének; az országos irodalmi hatású biblia fordítónak, Károlyi Gáspárnak bölcsője itt ringott. Gvadányi József és Kölcsey Ferenc gazdag ágazatú működésének javarésze Szatmármegyéhez fűződik. Pap Endre, a kiváló publicista és neves költő, Szendrey Julia, Petőfi legmélyebb és igaz szerelmének költői kifejtője s a hitvesek hitvese, Bartók Lajos, a derék drámaíró és érdemesebb líríkus, Lendvay Márton, a nevezetes drámai jellemszínész, Bodnár Zsigmond, a filozófus irodalom történetíró, Kiss Áron, a neveléstudomány alapvető munkása, Jendrassik Jenő, a fiziológiának európaszerte híres tudósa, Barna Ferdinánd és Csengeri János, neves műfordítók, Kovács Gyula, a költői lelkű Schakespeare alakitó, Acsády Ignác, a jeles történetbölcselő, Zolnay Gyula, nyelvemlékeink szorgalmas kutatója és magyarázója, Schönherr Gyula, a buzgó és érdemes történetíró és Bársony István, az Ecsediláp ragyogó, színes tollú írója, mind Szatmárvármegyében láttak először napvilágot és itt szívták magukba vagy a magyar tudomány szeretetét, vagy a költői ihlet melegét . . . Szatmárvármegye s főképen Nagykároly városa a nagy irodalmi férfiak s művészi lelkeknek minden korban meleg ágya volt s igy a magyar irodalom történet ismertetőjének nagyon szerencsés helyzete van, mert hiszen a helyi viszonyokból kiindulva az önképző-kör keretében a mult s a jelen hirneves férfiainak méltatásával szoros érzelmi, szülőföldi kapcsolatot teremthet, érdeklődést és szeretetet ébreszthet a tanuló ifjúság lelkében az általános nemzeti irodalom iránt is. * * * Ezek a didaktikai és pedagógiai eszmék vezéreltek arra, hogy Nagykároly nagy fiának, a mult század első felében irányokat jelző halhatatlan irodalmi munkásának az egykorú szépirodalmi folyóiratokba szétszórt költeményeit összeszedjem és születésének százados évfordulójára, 191 l-re a teknikai módozatok felhasználásával az irodalomkedvelő közönség elé bocsássam. Jelen kis tanulmányomban főleg e versekre támaszkodva Gaal József működésének csupán sark pontjait jelölöm meg: írói helyét, eszmevilágát és költészetünk fejlődésére tett hatását csak általánosságban világítom meg.