Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1908

Gaal József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése

apjának ebédül vitt élelméből szívesen megkínálja őt. Mikor elválnak, Rózsi szíve szerelemre gyulád iránta, az viszonozza, de Sárival m igcsalja. Rózsi bosszút esküszik s a haramia az üző haddal elfogatja. Bandit fölakasztják, de szerelmi bánatában Rózsi utána hervad el. A színtér s a tragikum kifejlődésének azonossága miatt Jókai „Sárga rózsa c. pusztai tárgyú regénye előhírnökének mondhatjuk e kis költői elbeszélést. „Alföldi dalai" legtöbbjében valóban népies hangot üt meg, az „Alföld képe" c. tájrajzában annak szépségeit ecseteli, „A szomjas palócok"-ban egy népadomát mond, melynek tanúsága szerint az alföldi nép éppen olyan jóiziien elmulat a mátrai palócokon, mint túl a dunaiak a rátótiakon. Ez eszme másirányú, érettebb hajtásai Lisznyai Kálmán „Palóc dalai" és költői kifejlése jutott, Mikszáth Kálmánnak „A jó palócok" c. humoros novellagyüjteménye. „A drótosok"-ban éles megfigyelő erővel a tót nép meghunyászkodó, alattomos és bosszúálló természetét humorizálja. E költői tárgy gazdag színpompában, elevenséggel s ötletességgel szintén Mikszáth Kálmán „Tót atyafiak" c. elbeszélés sorozatában bontakozik ki. A betyár élet személyesitője „Szirmay Ilona" hét kötetes regényében Pintye Gregor, csakhogy az író itt nem rajzolja oly szeretetreméltó vonásokkal, mint Zöld Marcinak kedvelt alakját. A Peleskei Nótárius első részének szintere s a benne fellépő személyek a főhőssel együtt nagyobbrészt szintén az Alföld levegőjében élnek . . . * * * Gaal — minden irányú működésének összefűző kapcsa az Alföld szépségeinek s életének rajza. Az Alföldet összehasonlítja a tenger fenséges egyszerűségével, mely végtelenségével, nyugalmával és viharával egyaránt hat, de bizonytalan öröm hazája. A hegyes vidék változatosságával meglep, de „a havasok közé csak a száműzött szabadság rejtheti magát", a havasok óriásai csak kicsiségünké* juttatják eszünkbe. Ellenben a sík puszta a szabadság igazi hazája, hol a néző a legmagasabb pont s a föld végtelenje mintegy lába elé borúi. Ezért az Alföld, a puszta nála, mint a szabadság hazája „költői gondolatként tűnik fel", sőt az Alföld lánglelkü költőjének, Petőfinek közel eljövetelét nemcsak sejti, hanem prófétai meggyőződéssel hiszi és előre hirdeti is. Élénken, plasztikusan festi aztán az Alföldön a délibábot, a nádas mocsarat, a magas gémű kútat, az elkerített tanyát, a magános csárda képét, az éj setétjében messziről pislogó pásztortüzet, a vágtató csikóst, a legelő nyájat, a gólyáktól benépesített levegőt, a vadulva futó gulyát, a csárda éjarcú cigányait, a betyár változatos életét s tiszteletreméltó szerelmi világát. — Szóval Gaal József messzelátó csövet tart elé a később föllépő népies müköltészetnek, mely Tompa, Petőfi, Arany, Jókai, Tóth Kálmán, Mikszáth Kálmán, Bársony István remekműveiben s a később felkutatott népköltészetben oly ragyogó színgazdagságban fejlik ki s amely egész hazánk érzelmi világát napjainkban is táplálja és eltölti, a nemzet fenniaradását és tovább virágzását pedig biztosítja. Ennek a gazdag s változatos szinpompáju pusztai vagy betyár, — tágabb értelemben alföldi költészetnek érzés és gondolatkörét azonban nagyon nehéz kimérni, mert az a képzelődés legtágabb kalandvilága, de azért mégis úgy határozhatjuk meg, hogy az a magyar természet s a nemzeti szellem alaphangjainak változata. A magyar népnek rónaságon lakó zöme ma is nótába foglalja a tragikus sorsú futóbetyár szomorú sorsát; Gaal Józseftől kezdve a népköltészet s népies