Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1908
Gaal József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése
Most bujdosás a kenyerem, Sós a könytöl, mikor eszem. Szülőföldem Isten hozzád Az hazám már Lengyelország, Az hazám már Lengyelország Mégis sírva gondolok rád. Minő mélységes bánat s mennyi melegség e megtört, kemény szivekben ! A bujdosóknak oly gazdag és megható költészete a beköszöntött nemzetietlen korban már csak titkos költészet, csak a puszták, vadon erdők hallják, össze-összeverődő szegénylegények dalolják a keserű s reménytelenséget zengő énekeket, hiszen: Hegyeken, völgyeken, Falukon, utakon, Erdőkön, mezőkön Nékik ellenségök. A bujdosók dalai nagyrészt átolvadnak a népköltészetbe. Ők pedig ekkor kapják a „bujdosó katona" s a „bujdosó szegénylegény" jellemző s a pusztai betyárokra manapság is használt elnevezést . . . Idők multával a bujdosók dalai elnémulnak, a nemzet elalél, elernyed, az idegen nyelvi tudományosság mellett a költészet csak néhány derengő fénysugárt áraszt szét s a bujdosó szegénylegények költészetének erejét és nemesítő határát több mint egy századon keresztül nem ismeri, nem érzi a magyar nemzet. * * * A költők a nemzetietlen, a nemzeti ébredés, s a romanticizmus korában nem tudják eltalálni azt a hangot, a mely az egész nemzet szivét rezgésbe hozza s maradandó hatást gyakoroljon. Br. Amadé László és Palóczi Horváth Ádám népdalkisérletei, Gvadányi alföldi tipusai, Csokonai Vitéz Mihálynak itt-ott megütött népies hangja, Kisfaludy Sándor népiessel kevert romantikus regéi, Kisfaludy Károly rendi társadalmi alakjai, egy pár hazafias és szerelmi éneke s Vörösmarty Mihály néhány jóízű genre-képe és Czuczor Gergely helyzetdalai csak halvány sejtelmet ébresztenek irodalmi életünkben. De íme csodálatos: a nemzeti genius épen a szatmári béke százéves fordulópontján, 1811-ben életre hoz egy nevezetes, dicső férfiút, ki költeményeiben, drámaírói működésében, novelláiban és regényében bizonyára a magyar költői szellem sugallatára a patriotizmus mély érzésével, éles megfigyelő tehetségével, fölfedező és teremtő erejével s a költői tárgyak iránt való bámulatos érzékével visszavarázsolja a kurucénekek édes-bús hangulatát, összekapcsolja a mült nemzeti dicsőség ragyogó képeit és gyászának emlékeit a XIX. század reformtörekvéseivel, nemzeti költészetünket föleleveníti s gazdag, kiapadhatatlan forrást nyit meg szépirodalmunk számára. Miként Balassi Bálint költészetünkben először használja föl a természet képeit a lelkihangulatok festésére s miként Csokonai Vitéz Mihály a Balaton költői szépségeire ugyancsak először mntat rá, ugy Gaal József az első, ki az Alföldet, mint változatos tartalmú költői tárgyat fölfedezi: az alföldi népéletből merített apró történeteket ő ír először nálunk s e téren megelőzi a
