Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1908

Gaal József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése

az a nemzet életével áll, — bizonyos, hogy világköltő csak az lehet, ki előbb egy nemzet költője volt." És most azt kérdem, hogy a teremtő magyar költői lélek számára mi lehetne alkalmasabb terület és gazdagabb forrás, mint az Alföld csodálatos szépségeivel, ezerszínű képeivel, a józan magyar nép változatos, tiszta és mély érzelmű világával, becsületes s őszinte gondolkozás val, egyszerű, de vonzó életmódjával, hiszen a mi legnagyobb s a világirodalomban is első rangú liríkusunk, Petőfi Sándor is mondja: Mit nekem te, zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegy-völgyedet nem járja . . . Lenn az Alföld tengersík vidékin Ott vagyok hon, ott az én világom ; Börtönéből szabadult saslelkem Ha a rónák végtelenjét látom ! . . . De az Alföld költői szerepe mégis csak későn bontakozik és szélesedik ki irodalmunkban. Kis tanulmányom végső részében tehát az Alföld költészetének eredetére s jelen napjainkig tartó fejlődésére akarok általánosságban rámutatni, hogy Gaal költői szellemének eredeti alkotásait s örök érdemeit az absolut igazság mérlegén értékelhessem. * * * A diadalmakban gazdag kurucszabadságharcok utolsó szerencsecsillaga az 1708. évi szerencsétlen trencséni csatával kialvó félben van, a kurucok Erdélybe menekülnek s fölhangzanak a bujdosók ajkán e kor költészetének legszebb termékei, valóságos kurucelégiák. Mindennek vége. A majtényi páston, 181 l-ben az utolsó nemzeti uralkodó család utolsó sarjadékának, vezérlő fejedelmünknek, II. Rákóczi Ferencnek szerencsecsillaga a nemzeti szabadság egéről örökre lehullott. A szétziillött csapatok a Bakony sárguló erdeiben keresnek menedéket s a régi bús énekek szomorú hangjai mellett vigasztalják egymást. Az épségben maradt hadak Ung és Bereg felé húzódnak s onnan sóhajtoznak a Bakony aljára, Ság mezejére s bánatos dalaik összeolvadnak a tárogató szívfacsaró akkordjaival: Harcoltam én a hazáért Istenért és szabadságért, Búval eszem most kenyerem, Bujdosó lett én belőlem. Hol szépséges feleségem ? Hol vagy te ís nemzetségem ? Kis gilicém : kicsi lyányom ? Kérem Istent, hogy megáldjon. Harcoltam én a hazáért A haza szabadságáért;