Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1908

Gaal József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése

is észreveszi. És a mikor br. Kemény Zsigmond a „Korteskedés és ellenszerei" cimíí politikai tanulmányában, br. Eötvös József „A falu jegyzője "-be na megyei rendszer visszaéléseit támadja, ugyanakkor Gaal Józset az „Ólmos botok"-ban az ólombotos, „nem adózom" s az „eszem-iszoni"-ért mindenre kész tyukodi, csengeri és gencsi bocskoros köznemességben az egész ország köznemességének nagyhangú, léha természetét, elmaradottságát és megvesztegethetőségét szatirizálja. „Tyukody uram borzasztó éjszakája" című prózai elbeszélésének s a „Vén sas" c. bohózatának szintén ez az alapeszméje. És kicsoda ne fedezne föl eszmeközösséget Gaal József költészete és Szalay László történeti munkássága közt ? Hiszen Gaal József még a 48-as szabadságharc előtt „Zrinyi Ilona búcsúja" és „Zrínyi Ilona" c. balladás költeményében a hazafi fájdalom borongásával mereng el Thököly Imre és Zrinyi Ilona szerelmi házasságán, a diadalmas és gyászos nemzeti fölkelésen, száműzetésükön és török földön történt halálukon és sírjukon virrasztó nemzeti kegyeleten. — Szalay lelkét szintén érinti a kuruc-, labanckor szellemének szárnysuhogása s a szabadságharc után az elnyomatás korában közjogi és hazafias érzésének és meggyőződésének hitvallásában, „Magyarország történeté"-b2n a honszerelem mély érzésével eleveníti föl a kuruckor eszmevilágát s az utolsó nemzeti fejedelemnek, 11-ik Rákóczi Ferencnek dicső és fönséges alakját . . . Ezenkívül Gaal József írói munkásságának területén éles vonásokkal rajzolja elénk korának politikai, társadalmi s művészeti viszonyait, gyarlóságait, nevetséges vonásait: egymás útán vonulnak el szemünk előtt annak a kornak félszeg típusai: az elkényeztetett, üvegházi virág: a szeszélyes, beteges kedélyű úri leány, a nagy világi, nemzetietlen lelkű, rangkóros dáma, a csacsogó, tere-ferélő, a mások bajával törődő nyelves asszony, a nyugtalan természetű s mindenre kapható léha örökös, a külföldi ízlésű s nemzeti művészetünket megvető zeneműkedvelő, a fukar és magyargyűlölő nyárspolgár, a külföldieskedő, üres fejű, gyáva gavallér, a 40-es évek ingyenélő arszlánja és a diákos műveltségű, szűk látókörű s maradi köznemes . . . De Gaalra kortársai közül legmélyebb hatást mégis gr. Széchenyi István nagy szelleme gyakorolja s a legnagyobb magyar óriási szellemének ihletése mondhatni egész munkásságát áthatja. Bizonyos lelki rokonság fűzi őket egybe: az erős hazafiság, a nemzeti fejlődés vágya és mérséklet a törekvésekben. Gaal József el-el mereng a rég- és közelmúlton, Mátyás király magasztos, nemzettörténelmi jelentőségű szerepe s a hagyományokon nyugvó kalandos élete drámaírásra ösztönzi költőnk lelkét, Balassi Bálint tüneményes egyénisége s Lónyay Anna tiszteletreméltó alakja költői elbeszélésekre ihleti, de csak azért, hogy a magyarságának tudatára ébredt nemzetet gyönyörködtesse s a történelem népszerű tanulságaival a jelen feladatainak irányokat s útbaigazításokat adjon. Gaal „Szirinay Ilona" című regényében, drámaköltésében s néhány elbeszélésében még a régi magyar patriarchalis életet rajzolja, a nemesi kúriák vidám napjairól emlékezik meg, ám de itt is észrevehetni, hogy szeme a jövőbe tekint s kezében a fejlődés és haladás zászlaját lobogtatja. Széchenyi és Gaal lelki rokonságának s nemzetfejlesztő célzataik azonosságának megvilágítására elegendőnek tartom, ha színpadjainkon ma is kedvelt „Peleskei nótárius"-ra hivatkozom. Gaal e bohózathoz Gvadányiból meríti a tárgyat, de a kor szelleméhez alkalmazza. Mig Gvadányi, mint a nemzeti eszme hirdetője a magyarság fönt,irtása és erősítése végett a multat szeretné visszavarázsolni szokásokban és viseletben, nyelvben és gondolkozásban, addig Gaal Feleskei nótáriusa az elmaradt, Werbőczi-világ magyarjaként szeretetreméltóan s nevetséges módon azt példázza, hogy a nemzet