Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

velhetiink; életünk alakítását és irányítását kezünkbe vehetjük; képesek vagyunk némileg a természet fölé emelkedni s annak mindent lenyűgöző erőit megtörni. Ez az erkölcsi szabadság világa. Ép az erkölcsi nevelésnek feladata ezen belső erőket a gyermekben felszabadítani és életének szolgálatába szegődtetni. Valóban igaz tehát : keressétek először Isten országát — a lélek kifejlesztését — és minden egyéb . . . Vagy talán a tartós siker és boldogulás, az emberek becsülése és jóhirnév, boldogság, igazi élvezetek, nem zárva ki még az anyagiakat sem, nem egyenes következményei-e a becsületességnek, munkaszeretetnek, megbízhatóságnak, lelki nemességnek, önuralomnak, mértékletességnek s egyéb szép erényeknek. Végül — s ez nem a legcsekélyebb fontosságú — az erkölcsi egészség visszahat testi egészségünkre is. Mens agitat molem — a szellem az, amely a testet fenntartja és felépiti. A gondolatok, az akarat olyan erők, amelyek erőssé és ellentállóvá tehetik testünket is. Ép az orvosi tudomány legújabb iránya az, mely psychologiával gyógyít s amely újra meg újra figyelmeztet a lélek erőinek nagy jelentőségére a testi egészség szempontjából. Egy mai orvos felveti a kérdést: „Képesek vagyunk-e a lélek utján, morális eszközökkel elkerülni valamely betegség keletkezését, sőt csökkenteni avagy megszüntetni egy olyan betegséget, amely már jelen van ?" És mellőzve a sebészet körébe tartozó, fertőző és szervi bajokat, azt feleli: igen.*) Az erkölcsi erők kifejlesztésére tehát legalább annyi gondot kellene fordítani mint a test és értelem nevelésére. A lelki élet mélyítése, a kedély nemesítése és az akarat edzése által ki kell képezni a gyermekekben a belső érzéket és fogékonyságot a lelki élet finomságai iránt, megsejtetni vele, hogy van a pusztán külső életen kiviil mélyebb, igazibb élet is. Erre vágyakozzék. Legyen legnemesebb törekvése életét lehető legtökéletesebben kifejleszteni. A család ezt a vágyat oltsa gyermeke szivébe, erre adjon utasításokat, ebben az irányban vezesse, s akkor a leggazdagabb örökséget, a legjobb útravalót adta neki az élet számára ! Ha ezen igazi értelemben vett nevelés módjait és eszközeit kutatjuk, az első a vallás-erkölcsi nevelés. A vallás az erkölcsiség legtisztább forrása, a legérthetőbben beszél az emberi lélekhez, ennek kifejlesztésében tehát nem nélkülözhetjük. Az élet Ősforrásába való elmélyedés és a belőle való erőmemerités a lélek alakításához szükséges. Mit használ a csatornázás és öntözés, ha a kegyelem tavaszi esője meg nem indítja a fejlődést? A vallásoktatást a családnak támogatni kell. Támogatja pedig nemcsak az által, hogy gyermekét vallási kötelességeinek elvégzésére szoktatja, hanem főkép az által, ha azon van, hogy a gyermek a megismert tanokat életével meg is valósítsa. A vallás ugyanis nemcsak Istenhez való viszonyunkat szabályozza, hanem életünket is irányítja, érzelmeket kelt és ezek által az akaratot megindítja. A földi élettel is foglalkozik, erkölcsi tanai a legreálisabb élctigazságok. Ezeket kell közelebb hozni a gyermek lelkéhez. De vájjon hogyan tegyük ezt ? Elég-e ide a puszta szoktatás, ellenőrzés, buzdítás? Vagy talán oktatás? De vájjon „tanítható"-e a morál ? A fölvetett kérdésekre nem felelünk egyenesen, e helyett ismertetni akarunk egy ilyenekkel foglalkozó munkát. Ez Foerstcr zürichi egyetemi tanárnak «

Jugendlehre" c. könyve. Az ifjúság morális neveléséről szólva, kiterjeszkedik az erkölcsi oktatás egész területére. Új csapásokon halad s sok oly eszmét vet fel, amelyet kitűnően lehet felhasználni az erkölcs sikeresebb hirdetése érdekében. A közvetlenebb hatás kedvéért őt magát beszéltetjük, ki*) L. Dubois : De l'influence de l'esprit sur le corps. Bern. 1907. — Ismertetve a Bud. Szemle" 376. számában. J