Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

képesség ápolását természetesen a lehető legkorábban kell kezdeni a gyermeknél. Itt semmi sem jelentéktelen. A legapróbb győzelem, amit ezen a téren arat, hozzájárul erkölcsi egyéniségének növekedéséhez és későbbi életboldogságának megalapozásához. Hogy itt mi mindenféle eszköz áll a nevelés rendelkezésére, azt látni fogjuk Foerster munkájának „Önuralom" c. fejezetének ismertetéséből. Végül az akarat gyümölcse a tett. Tettekre neveljünk ; tegyük képessé a gyermeket, hogy későbbi életében „a tettek költészetét" élje. Két vezérelvet oltsunk lelkébe: 1. „Amit tenni kell és akarsz, azt azonnal tedd és teljes figyelemmel." 2. Amit Emerson tanult édes anyjától s aminek mindent köszönhetett: „Legelőször végezd el azt, ami legkellemetlenebb és ami leginkább nehezedre esik." Az ilyen nevelés eredménye az ember legszebb disze, a kikristályosodott akarat: a jellem. Az erkölcsi nevelés fontossága és jelentősége. Abból, amit az előbbiekben mondottunk, már eléggé kiviláglik, hogy mily helyet foglal el az érzelem és akarat fejlesztése a nevelésben. Az erkölcsi nevelésnek kell annak középpontját képeznie; szükséges, hogy áthassa annak minden részét. Az egyoldalú testi nevelés eldurvulásra vezet, mig az értelem kifejlesztése sziv és jellem nélkül csak Mephistokat képez. A műveltség nem áll a sokattudásban, az adatok felhalmozásában, de meg boldogságunk és boldogulásunk sem függ tisztán tőle, hanem elsősorban erkölcsi értékünktől. Legyen bármennyire kiképezve valakinek az értelme, tanult légyen bármennyit, ha nincs benne kitartás és állhatatosság, ha magát fegyelmezni, kedélyhullámzásait hatalmában tartani nem tudja, nem boldogul az életben. Megelőzik olyanok, akik talán távolról sem olyan eszesek, de urai önmaguknak, tudják fékezni szenvedélyeiket s akikben megvan az ellentálló erő az élet bajaival és ingereivel szemben. S tisztán az anyagi siker is legtöbbször az erkölcsi épségtől függ. Hány ember szenved hajótörést élethivatásában, mert a férfias munkakészségről, a szigorú kötelességteljesitésről, a lelkiismeretességről és becsületességről csak selejtes fogalmai vannak és mert hiányzik belőle a legelemibb emberismeret; embertársaival való bánásmódja pedig olyan, hogy folytonosan összeütközésbe kerül velük. Az élet komolyabb felfogása, mélyebb értelmezése tekintetéből is nagyjelentőségű az erkölcsi nevelés. A gyermek látja az életben a sok lelkiismeretlenséget és felületességet, a komolyabb erőfeszítéstől való irtózást, hallja folyton, hogy mindenen lehetőleg könnyítsen, a föltétlenül szükségesnél többet ne dolgozzék, s igy nem csoda aztán, ha minden munkát felesleges tehernek néz és hamis fogalma támad az életről. A látszatra való dolgozás, a külső körülményekhez való alkalmazkodás és az anyagi élvezetek pillanatnyi jelszavaival szemben hangoztassa az erkölcsi nevelés az önképzés, a belső szabadság és a lelki gazdagság ideáljait; mutasson rá, hogy az élet sokkal nemesebb valami, hogysem tétlenül is fölületesen átélve el lehessen pocsékolni; hogy a munkának nagy nevelő értéke van, amennyiben bensőnk kifejlesztésére és nemesítésre eszköz; hirdesse, hogy az élet értelme és célja épen lelkünk ezen mélyítésében áll és hogy az igazi ember a mélységes belső életet élő ember. „A leghatalmasabb a világon az, amit nem lehet meglátni, meghallani és megérezni" — mondja Laotse. Ez az emberben az erkölcsi erő. A technika bámulatos vívmányai onnan származnak, hogy manapság ismerjük és felhasználjuk az olyan természeti erőket, amelyeket régente nem ismertek; pedig akkor is megvoltak azok. S ezen a téren valóban még beláthatatlan a haladás. így van az az embernél is. A belső erők birtokában csodákat mii-