Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

orvos kitűnő munkájában.*) A gyermek gyenge agyára és idegzetére pedig valósággal méregként hat, azért, „aki a gyermeknek bármily kis mennyiségben és mindegy, hogy mily ürügy alatt, bort, sört, pálinkát ad, egyenesen bűntényt követ el." Előrelátó szülő óvni fogja tehát gyermekeit ettől a méregtől, valamint a pusztán felnőtteknek való élvezetektől, különösen az éjjelezéssel járó szórakozásoktól, mint amelyek testi épségére hátrányosak — nem is emlitve a belőlük származó erkölcsi károkat. Ami az értelmi nevelést illeti, azt a család majdnem teljesen átengedheti az iskolának. Amit ezen a téren tehet és tennie kell, az a következő : Ossza be gyermekének szigorúan az időt, állapítsa meg gyermekének a napirendet az iskolai órarend tekintetbevételével és kellő ellenőrzéssel vigyázzon rá, hogy a tanuló azt be is tartsa. Ha változtatást kell rajta eszközölni, pl. iskolai szünet alkalmával, ezt is ő tegye meg. Legyen rajta, hogy a helyesen beosztott idő keretében a tanuló elvégezze iskolai feladványait; kérdezze ki azokat — ha szükséges. Szoktassa hozzá egyáltalában a rendszeres tanuláshoz. A rendszertelen, szórakozott tanulásnak nemcsak hogy haszna nincs, hanem az egészségre is káros. Nem a sokat emlegetett túlterhelés**) (ami nincs is) teszi a tanulót idegessé, hanem a nyugtalan, kapkodó tanulás, amikor pótolni akarja a sok elfecsérelt időt. Ide tartozik még az is, hogy a szülő tudakozódjék gyermeke előmenetele felől. Az iskola szívesen nyújt felvilágosítást s viszont ő is becses adatokat nyerhet ilyenkor a tanulók behatóbb megismerésére. Kölcsönös megértéssel és idejekorán való közbelépéssel mennyi bajnak lehetne elejét venni! Ezen a helyen szólunk a mellékfoglalkozásokról. Ne vonják el a tanulót iskolai kötelességeitől, s ne fárasszák ki értelmét. Mert itt azután csakugyan lehet beszélni túlterhelésről, de ez nem az iskola hibája, hanem a szülők túlbuzgóságának vagy sokszor büszkélkedési vágyának következménye. Erkölcsi nevelés alatt az érzelem és akarat kiművelését értjük. Itt vár a szülőre a legnehezebb, de egyúttal a legszebb feladat is. Vegye kezébe gyermeke lelkének fejlesztését és irányítását; ne engedje azt át a véletlennek, a pajtásoknak vagy esetleg az utczának. Mindkét szülő — apa és anya — neveljen következetesen és állandóan ; ne csak alkalomadtán, akkor adjon gyermekének erkölcsi oktatásokat, ha pl. rossz fát tett a tűzre. Az érzelem és szil' világát úgy ápolhatja, ha felkelti az önbizalom és önérzet, az erkölcsi bátorság és kötelességérzet, az igazságosság és méltányosság, az emberszeretet érzelmeit, a fogékonyságot minden szép, jó és nemes iránt. Az akarat nevelésére pedig a legjobb eszköz a munka, az állandó foglalkoztatás, az állhatatosság, kitartás ápolása és ébrentartása, az öntevékenység felébresztése és a figyelemhez való hozzászoktatás. A feszült, konczentrált figyelem általában a legerősebb akaratnyilvánítás és a munkához annyira szükséges, hogy Payot szerint: „Dolgozni annyit tesz mint feszülten figyelni."***) Ide tartozik még, hogy gyakoroltassuk a gyermekekkel a mértékletességet, a testi-lelki önfegyelmezést, az uralkodást vágyai és kívánságai fölött. A lemondásra való *) Dr. med. O. Dornblüth: Hygiene der geistigen Arbeit. Verlag für Volkswohlfahrt. Berlin. 1907. **) Egyik pillanatban túlterhelésről beszélnek, a másikban ellentmondanak önmaguknak : „A ti korotokban mi bizony többet dolgoztunk." A túlterhelés folytonos hangoztatása legnagyobbrészt a manapság járványos bajnak, a „mindenen könnyíteni akarásnak" egyik tünete. ***) Payot Gy.: Az akarat nevelése. Ford. Weszely Ö. A M. T. Akadémia kiadása. Ez az óriási feltűnést keltett könyv vonzó és élvezetes módon adja elő, hogy akaratunk fejlesztésére mit tehetünk ini magunk. A szerző elsősorban fejlettebb ifjaknak, egyetemi hallgatóknak irta.