Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

9. Már máshelyen rájutottunk egy olyan gondolatra, amely szintén elég erőt adhat, ha szükségünk van türelemre rosszakaratú és elvadult emberekkel szemben : Gondoljunk arra, hogy neki is volt anyja s képzeljük el, hogy miként magyarázna az meg nekünk mindent, s mily háladatos volna minden elnézésért, amelyet gyermeke iránt tanusitunk. Amint az egyház tana szerint az égben, úgy a mindennapi földi életben is az anya minden tévelygő és megátalkodott bűnös közbenjárója. 10. Gondoljatok arra is, hogy kevés önmegtagadással és jósággal mily könnyen lehetünk egy ember megmentőjévé — de csak akkor, ha nem gondolunk a rosszra, amit velünk tesz, hanem csak arra a szomorú állapotra, amelybe önmagát dönti minden egyes jogtalan tettével és hogy ha örömtelen életére gondolunk, arra a büntetésre, amelyet az emberi sors törvényei rámérnek mindenkire, aki embertársait üldözi és megsérti. 11. Jusson eszetekbe az is, hogy hogyan győzhetjük le bosszankodásunkat és elkeseredésünket, ha az emberek arca mögé tekintünk* és egyszeregyszer azt kutatjuk, hogy milyen élettörténet rejlik tulajdonkép eldurvulásuk és neveletlenségiik mögött és hogy talán mennyire méltók szánalmunkra. 12. btolsó eszközül az önuralomra sok emberrel szemben, akik minket megsértenek, bosszantanak és ingerelnek, a következőt ajánlom nektek: kényszeritsétek magatokat mindig, hogy a másik jó tulajdonságaira gondoljatok, azon jótéteményekre, amiket talán már tanúsított irántatok és egyáltalában mindarra a jóra és örvendetesre, amit tanultatok tőle — állítsátok mindezt minél világosabban szemetek elé — s akkor derengeni fog gyülölségtek sötét éjszakája. íme a gondolatok mily nagy mennyiségét halmoztuk itt fel; ezeken kell az ingernek előbb áthatolnia, mielőtt abba a hivatalba kerül, ahol hasonlót hasonlóval fizetnek. A gondolatoknak ez a közbeeső helyisége egy műhely, amelyben az inger valamely magasabb formába átgyúrható — úgyhogy emberileg még az is lehetséges, hogy egy pofonból, amelyet a középpontba szállítanak, emberséges jó szó, vagy a szeretet valamely tette származik. Ilyen nagy az emberben a lélek ereje. 4. Hogyan uralkodhatunk önmagunkon ?** Sokat beszéltünk arról, hogy miért oly szükséges az önuralom minden embernél. Bizonyára igazat adtok nekem ebben. De azt kérdezitek : Hogyan fogjunk hozzá, hogy önmagunk urai lehessünk? Hisz szívesen uralkodnánk magunkon — de előbb, semhogy gondolnók, máris dühroham fogott el bennünket, vagy pedig belopództunk valamely cukrászboltba stb. Gyermekkorunkban mindnyájan olvastunk régi rómaiakról, akik oly csodálatosan uralkodtak magukon — pl. Mucius Scaevoláról, aki kezét a t"iz fölé tartva nyugodtan elégette, hogy az ellenség vezérének példát adjon a római akaraterőről. Éz mind nagyon szépen s fenségesen hangzik, s mi is szeretnénk olyan erősek lenni magunkkal szemben mint a hajdankor ezen hősei — de nem tudjuk, hogyan kezdjük. Nem lehet azt csak úgy szónélkül utánozni. Gondolkoztatok-e már úgy néha-néha az önuralomhoz vezető segédeszközökön és gyakorlatokon? Ajánlani akarok most nektek néhány gyakorlatot. Próbáljátok meg csak egyszer egész csöndben először kis győzelmeket aratni a test fölött — aki egyszer megízlelte ezt az örömet, az türelmetlenül áhítozik mindig nagyobb győzelmek után. * Ennek külön fejezetet szentel a szerző. 341—363. 1. ** 284—290. 1.