Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

Példák. A következőkben ismertetünk még egynéhányat a szerző „példái" közül. Könyvének jó nagy részében ugyanis (218—601. 1.) mintaszerű fejtegetéseket közöl neveléstani alapelveinek illusztrálására. Mesteri mintákat ad arra nézve, hogyan kell az erkölcsi igazságot gyermekeknek előadni. Messze kiemelkednek ezek hasonló kísérletek közül, amelyek sokszor száraz hangjukkal és nagyon is átlátszó tendenciájukkal inkább elriasztják a gyermeket. Foerster itt nem moralizál, hanem egyszerűen az életet ismerteti, „az életet beszélteti." Felhasználja a való élet gazdag anyagát, tapasztalatait, megfigyeléseit és tanulságait s igy mutatja ki, hogy hogyan itél maga az élet, hogyan helyezkednek el benne az erények. Átmegy az erkölcsi világ tágas mezején s szól többek közt az öntevékenység és önuralomról, a szokások és önismeret jelentőségéről, a felelőségérzetröl és önállóságról,a szülők és gyermekek egymásközt való viszonyáról, arról, hogy hogyan segíthetünk másokon, mennyi alkalom kínálkozik a szeretet és segítségre. Kifejti, hogy mi a munkaszeretet, hogy hogyan hat vissza minden tettünk önmagunkra, s hogy csak az, ami az embert lemondóvá és alázatossá teszi, képezi igazi férfiúvá is. Külön részben (602—652. 1.) tárgyalja a sokat vitatott nemi felvilágosítás kérdését s arra a végeredményre jut, hogy a felvilágosítás szükséges, csakhogy a szülőnek kell azt végeznie. Hogy hogyan tegye azt a szülő, arra is ad valóban kiváló „példákat". Egy másik szempont, ami értékessé teszi ezen példákat, abban áll, hogy a szerző nem annyira a gyermek értelméhez fordul bennök, mint inkább érzelmükhöz, szivükhöz, akaratukhoz, szóval egész egyéniségükhöz — és pedig sohasem szárazon és nehézkesen, hanem avval a könnyedséggel és mégis alapossággal, amely csak az emberi élet és lélek legmélyebb ismeretéből fakadhat. Sajátos szépségüket fokozza még a közvetlen hang, az egyszerű és mégis erőteljes előadás. Üditő, oxigénnel telt légkör áradt ki belőlük. Arra is fölötte alkalmasak, hogy egyenesen a gyermekek kezébe adjuk.*) Elmélkedésre, öngondolkodásra ösztönzik őket. Kezdenek érdeklődni lelki életük iránt, s kezdik megsejteni, hogy az erkölcsös élet az étet fokozása, intenzivebbé tétele s hogy minél erkölcsösebb az, annál igazibb, reálisabb és életösztönökben is annál gazdagabb. Ez „élet", minden egyéb csak „létezés." Megjegyezzük még, hogy a „példák" a gyakorlatból származnak, azokból az erkölcsi megbeszélésekből, amelyeket a szerző néhány év óta Zürichben 11—15 éves gyermekekkel folytat. Ez magyarázza meg hangjukat is. Öntevékenység.**) A következő vázlatokat fejtegetéseink élére helyeztük, mert legalkalmasabbak azon alapvezető módszer jellemzésére, melyet az itjfiság ethikai befolyásolására ajánlanánk. Az ifjúságnak öntevékenységre való felszólítása, amelyet a neveléstan más terén jelentősége szerint már mindjobban méltányolnak, úgy az elméleti, mint a gyakorlati morálpedagógiában azonban eddig még nem alkalmaznak eléggé. Nem szabad, hogy a gyermek a felnőttek erkölcsi hagyományát súlyos tehernek érezze, amelyet őneki tovább kell cipelnie, hanem véssük be öntudatába, hogy itt még reá is várnak örö*) Meg is jelentek külön, ezen cim alatt: Lebenskunde. Ein Buch für Knaben und Mädchen. Berlin, 9. Reimer 1907. **) Jugendlehre 268. 1. sk.