Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

hetők; olyan kicsiny a 884,000 Km. a mi Naprendszerünk s a többi között levő távolsághoz képest, hogy a legkisebb eltolódást méréssel sem lehet köztük megállapítani. Nemcsak fényük nyugodt, de mozgásuk is lassú; mintegy 27-szer lassabban látjuk az égboltot forogni, mint a Földön. A világtengely is más helyzetű, mint nálunk. A Kis Göncölszekér alfá-ja, mely nekünk sarkcsillagunk, ott állandóan elég nagy kört ír le, ahelyett a Sárkány csillagzat néhány igen apró csillaga felváltva az északi sarkcsillag, l°31'-re az ekliptika pólusától; és ezen kicsiny körön nem 26,000 év múlva tér vissza a tengely ugyanazon csillaghoz, mint a Földön, hanem minden 19 évben. A Hold ezen felének éjszakáit erősen világítja meg az óriási földtányér, különösen most, mikor az újholdon éjfélt mutat a Föld. Még a Földről is látjuk ekkor — újhold után — a sötét holdrészt, melyet a Földről visszavert napfény világít meg. A Földdel szemben levő Nap ugyanis ennek egész látható felét megvilágítja; ekkor a holdtányér középpontján átmenő meridiánon pontosan éjfél, a többi meridiánokon pedig olyan időpont van, mely minden „földtőltét" jellemez. Míg nálunk a holdtölte folyton más és más időre esik ugyanazon földrajzi fekvés alatt is, addig a Holdon a „teli föld" ugyanazon meridiánon kevés ingadozással ugyanazon időpontban következik el. Nemcsak ezt, hanem minden földfázist felhasználhatnak a Hold nálunk látható részén egyszerű időmérőül akkor, mikor a Nap horizontúk alatt jár. A „földfázisokat" ! Igen, mert néhány 24 óra múlva azt látjuk, hogy a földtányér nyugati széle fogy, míglen csaknem a felét látjuk már a Hold nyugati részéről. De meglepő, hogy ezen idő (7X24) óra alatt a lassan mozgó égitestekhez viszonyítva a Föld egy helyben látszik állani. Csak ott, a holdszéleken, hol a horizonthoz közel esik a Föld, veszünk észre valami kis elmozdulást, de az is legföllebb 10°-nyíra nőhet meg. Ennek a csekély ingaszerű mozgásnak a Hold librációja az oka ' tengelyforgása u. i. egyenlő keringésidejével, de míg az első egyenletes) addig keringése az elliptikus pályában felváltva gyorsabb, majd lassúbb; ezért mi is többet látunk a Holdból, mint a felét, körülbelül 1h résszel. Utolsó „földnegyedhez" közeledik az idő, azért kezd a Hold éjszakája mind sötétebb lenni, de még mindig hatszor olyan világos, mint holdtöltekor a miénk. Ekkor a holdtányér közepéről vizsgálódva vakító fényes pontokat látunk feltűnni a keleti égen, először egy-kettőt, majd mindinkább többet, mire rájövünk, hogy azok a fölkelő Nap által megvilágított hegycsúcsok. De az égen nem látni semmi pirkadást, ami nálunk szokta megelőzni a napkeltét; nincs legkisebb szürkület, mely az éj múlását jelezné, mert levegő híján fényszóródás sincs; csak a hatalmas gyűrűs hegyláncok napsütötte orma szaporodik lassan és nő folytonosan. Végre igen lassan felkel a Nap; csaknem egy egész óra kell hozzá, hogy kibontakozzék a látóhatárt elzáró magaslatok közül. Gömbje nem olyan nagy, mint a mi fölkelő Napunké és sokkal kisebb, mint a Földé; már mostan akkora, mint delelésekor, épen olyan vakító, csak fehérebb, mint aminőnek mi földlakók nappal látjuk. Ahova sugarai tűznek, ott rögtön rohamosan emelkedik a hőmérsék ; ami előbb—200C" volt, az a 14 napos „nappal" alatt több száz fokig hevül fel, mert nemcsak légkör, de legkisebb köd vagy felhő nem tartóztatja vissza a Nap perzselő sugarait ezen hosszú idő alatt.