Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

eredménytelen munka volna. Nagyon valószínű, hogy ha ellátogathatnánk a Holdba, az ottani életet nem tudnánk sem a növényi, sem az állati élet jelenségei közé besorozni; ez azonban még nem jelentené azt, hogy azokat a lényeket hozzánk hasonló, esetleg tökéletesebb szellemi képességekkel felruházottaknak ne gondolhassuk. Mert szellemi életünket sem szabad egyedülvalónak, sem legfejlettebbnek képzelnünk. Hiszen a mi állatvilágunkban találunk olyan példát, hogy a téli álmát alvó vipera órákkal a földrengés előtt elhagyja odúját s nyugtalan viselkedésével elárulja a földrengésnek olyan előzményeit, melyeket az ember sem maga, sem leleményes műszereivel észrevenni nem tud. A mathematikának és fizikának több problémája, főleg a tér és idő alapfogalmainak elemzése azt tanúsítja, hogy ami természetismeretünk úgy, mint általában szellemi életünk szűk térre szorított, melyből aligha léphet ki valamikor az ember, de rajta kivül létező méreteket, szemlélődési formákat, sőt dolgokat fel kell vennie. Ezeket fontolgatva, nem is próbálhatjuk meg egy holdlakó megfigyeléseinek elgondolását és leírását. Hanem valamely földlakó eléggé érdekes újdonságokat tudna a Holdban megfigyelni, ha a mi természetismeretünket vinné magával; és ezeket az észleléseket már sok alapossággal következtethetjük a Hold azon fizikai tulajdonságaiból, melyeket a Földről figyelve meg tudtunk állapítani. Azért befejezésül tegyünk egy rövid csillagászati kirándulást a Holdra. Az első ilyen leírás magától Kepplertől származik és címe: Somnium seu de Astronomia lunari. Nemcsak nem fantasztikus, hanem egyenesen tudományos értékű munka, melyen maga a nagy szerző is szeretettel csüggött. Már csak halála után, 1634-ben jelent meg s így Kepplernek utolsó munkája. Azóta aljg van könyv a Holdról, melyben hasonló leírást nem adnának Keppler „AlmáMioz. * Ha gyorsvonat sebességével haladó alkalmatossággal akarnánk a Holdba jutni, mintegy hét hónapig tartana utunk, feltéve, hogy egyenletesen haladnánk mindvégig. De a földi és holdbeli nehézkedési erőt is számbavevén, már bajos volna közönséges számítással követni az útat, melyen valami földi tárgy a Holdba volna juttatható. — Az első módot választva tehát, úgy intézzük elindulásunkat, hogy újholdkor érkezzünk az előttünk ismeretes hold-félgömbre. Közben nyolcszor látnánk előttünk tova haladni a Holdat s ugyanannyiszor látnánk egészen ellenkező irányban magunk mögött, mint amerre mi robogunk. Megérkezésünkkor az ismerős holdtekén éjszaka van, melyet azonban a Földnek a Holdnál 13-szor nagyobb fényes tányérja világít meg. Első meglepetésünk az, hogy az égboit itt sötét fekete, mert nincs levegő, amelynek részecskéiről erősebben szétszórt kék napsugarak olyan szelíddé tegyék a Hold égboltozatát is, mint a Földét. És az ég végtelen mélységéből egyenlő nyugodtan világítanak ki az állócsillagok, bolygók és üstökösök; nem teszi pislogóvá a messzeeső napok fénysugarát a levegő, nem oltja ki fényöket a horizont közelében sem vízpára, sem úszkáló porréteg. Hanem a nálunk látható csillagzatok itt is felismer-