Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

De ne túlozzunk. Vegyük számba, hogy mi a Földről nézzük a mindenséget, melynek elégnagy sűrűségű levegőjében folynak le a természettudományok eddig ismert jelenségei. A földi szerves élet ehhez a levegőhöz, vagy a vízhez van kötve; enélkiil tényleg nem állhat fenn — változatlanul. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy a jelenlegi viszonyok teljes megváltozása kizárja az élet másforma nemeit. Emellett tudjuk, hogy a szervetlen természet tüneményei is nagy változásokon mennek keresztül, mikor ritkultabb levegőben vagy másfajta gázban folynak le. Kiég az elektromos szikrának a Crookes-csövekben és azok körül ismert jelenségeire hivatkozni. Arról a változásról pedig semmit sem tudunk, amit a nehézségerőnek más értékei mellett szenvednének a tünemények. — Mi tehát nagyon egyoldalról ismerjük a természetet, s ha mi az élet szükséges feltételeinek a Földön most uralkodó viszonyokat tartjuk, akkor a Naprendszerben sincs egy bolygó (a Marszot sem véve ki), amely ne élettelenül vándorolna évmilliók óta a mindenségben. Azért manap a csillagászat kilép világfelfogásunk szűk korlátai közül, mikor a Holdon történő változásokra is kiterjeszti figyelmét. Nagy segítségére van ebben a fotografia. Utóbbi időkben igen neves észlelők, mint Pickering, határozott változásokat vettek észre rajta, melyek magyarázása nekünk ugyan nehéz, de megtörténtük semmivel ellentmondó nem lehet. Nem vulkánikus működést keres ott a csillagász, mert ez már a Földön is szórványosan és kis arányokban fordul elő; a Hold pedig fejlődésben megelőzte a Földet. Hanem olyan életet tart megengedhetőnek, mely a Hold viszonyéi szerint módosult fejlődésben, periodusos tevékenységben áll, a mi szerves világunkhoz hasonlóan. Figyeljük csak meg, mi történik a Földön a szerves élettel, ha a hőmérsékváltozás bizonyos, igen szűk határokat túllép. A növényi és állati szervezetek két leglényegesebb alkotó része a feliérje és a víz. Az első 60°—80°C-on túl felbomlik, a második 0° C-nál megfagy. Tehát a belőlük felépült szervezetek sem életképesek sokkal ezen hőmérsékhatárokon kívül. W. A. Setchell amerikai természettudós szerint a clilorofilltalan Schizomyceta bírja ki élve a legmagasabb temperaturát, mert csak 89C°-nál pusztul el, rníg a chlorofill-tartalmúak csak 70°—77° C-ig élnek. Télidején azért az állatvilág vagy elvándorol melegebb helyekre, vagy beveszi magát a földbe, hogy a reá veszedelmes alacsony hőmérséket kikerülje a növényzet pedig vastag, lassú liővezetésű kérgén belül él, vagy szintén a Földben, mint az állati szervezetek egynémelyike. Ha tehát a szerves lények életéhez szükséges hőmérsék a földfelszínen is megvan, akkor fönt mozog az élet, külömben bellebb vonul a földkéregbe s ott él tovább a legközelebbi kikeletig. Nem történhetik-e hasonló a Holdon is ? A természet nagy alkalmazkodó tehetsége, melyet oly sokszor csodálhatunk a földi természetben is, lehetetlen, hogy ne találja módját az élet olyan anyagokhoz való kötésének, melyek a Holdon uralkodó viszonyoknak felelnek meg. így az eddig észlelt néhány változásnak afféle magyarázatot is adhatunk, hogy azok a 14 napos telet felváltó nyár által életre keltett sajátos holdbeli szervezetektől erednek. Ennyit megengedhetőnek tartunk a Hold életéről; de az élet formáját, annak fokozatát a Földön találhatóhoz képest találgatnunk már