Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

alatt áll, semhogy az általa jelzett tünemények hiányosan ismert okainak sokaságából a Hold hatását egyelőre külön tudnók választani. És a legalább 200 Km mélységű levegőtengernek ma még csak igen vékony alsó rétegét vizsgálják; néhány Km magasságban is csak kevés észlelő állomás van már, azokat sem régen szervezték ; ezeken felül 10—20 Km magasságig meg épen néhány esetben vizsgálják a levegő állapotát. Hogy azon fölül milyen összetételű a levegő, milyen hőmérsékű milyen mozgásai vannak, semmit sem tudunk. Korai azért kimondani, hogy a Hold egyáltalán semmi hatással nincs az időjárásra; az bizonyos, hogy nem elsőrangú tényező, mint Falb gondolta, amit egyoldalról a statisztika bizonyít, de van befolyása a levegő állapotára, tehát a benne lejátszódó nagyobb méretű változásokra is, értve ezek alatt a nagy területekre kiterjedő s nem rohamos lefolyású tüneményeket. Max Möller, braunschweigi műegyetemi tanár mathematikai és csillagászati alapokon kezdette meg azt az elméletet, mely hír, szerint minden eddiginél jobban hivatott az időprognózis megtételére. És ezen theória vázát a levegőtenger mozgásaiból állította össze, úgy tekintve az atlimoszférát, mint a Föld külön mellékbolygóját, mely a szilárd földtömegtől eltérő, erősen zavart pályán mozog. Sőt a Föld szilárd kérgében keltett árhullámra is gondolt már G. H. Darwin, a tengerjárás világhírű kutatója. Az ő elmés készülékei ugyan nem voltak elég érzékenyek, hogy egyenesen kimutassák a szilárd földkéreg Hold okozta ingadozásait, de a csak újabban tökéletesített földrengésjelző készülékek egész sorozatát jegyzik föl olyan mozgásoknak, melyek okát és magyarázatát eddig nem találták meg. Esetleg ezek között lehet az is, melyet Darwin elméletileg megállapított, de kimutatni nem tudott. Bár a Holdról visszavert napfény (teli holdnál) a Kapella elsőrendű csillag fényénél 65 ezerszer nagyobb, de a Napénak csak 90 ezredrésze, hőhatása pedig a Földön — a mi hőmérséki viszonyaink mellett — egy ezredfok változást sem idéz elő. így természetes, hogy fizikai hatása az állati és növényi életre ki nem mutatható. Hanem elektromágneses hatása már régebb idő óta ismeretes. A légköri elektromosság az északi földtekén erősebb és a sarkfény gyakoribb, mikor a Hold az éggömb déli felén tartózkodik, mint egyébkor, — s nálunk a mágnestűnek legnagyobb nyugati kitérése naponta a Holdnak delelése után 12 órával észlelhető.