Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

III. Keppler álma. Most nézzük meg, ameddig a természettörvények ismert talaján előre haladhatunk, milyen volt a Hold múltja s milyen a jelene. A Föld bölcsőkorába kell visszamennünk úgy 40 millió esztendővel.*) A Nap magas hőmérsékletű, ritka gázakból álló íoppant tömege akkor még a Vénusz pályáján is kijjebb terjedt, mikor a Föld megszületett. Egy nagy kiterjedésű lencse volt a Föld, mely ritka tömegével gyorsabb forgás mellett kezdett külön úton járni a központi gáztömeg körül. Keringése azonban nem lehetett oly szabad, mint már ma is. Könnyen foszló anyaga nagy akadályokkal végezhette forgását és keringését a sűrű légkörben, mely a naptest izzó gőzeit a legszélső bolygón tűiig környezte. Ezért a súrlódás folyton apasztotta anyagát, lassította forgó s haladó mozgását és pedig a Nap légkörének befelé sűrűbb volta miatt nagyobb mértékben, mint a még előbb kialakult nagybolygóknál, így a Földrendszer forgásideje nagyobb lett a Jupiter és Szaturnusz 9—10 órás forgásánál, de elég gyors ahhoz, hogy a lazán összetartott nagy gáztömeg egységét a centrifugális erő megbontsa. A kezdetben lencsealakra lapult Föld szélérő] tekintélyes nagyságú gázgömb kezdett leválni. Emiatt először körte alakot mutatott a Föld, majd mindig vékonyabb lett a két részt összetartó nyak, mig egyszerre levált a kisebbik s az egy lapult golyó helyett két izzó gömb szelte a bolygóközt kitöltő lehűlt légkört. A nagyobbik a Föld, a kisebb a Hold volt. Még sokáig egynek lehetett látni valamely kisebb külső bolygóról (talán az aszteroidokra fölbomlott kilencedik planétáról) a Föld-Holdrendszert. Hatalmas két árhullám tartotta látszólag össze őket, amely abban az arányban kisebbedett mindkettőn, amelyben a távolságuk nőtt és anyaguk sűrűsödött. Különösen a Hold amúgyis kisebb tömege fogyott erősen. Gyorsabban hűlt, mert kisebb volt a Földnél s az árhullámmal középpontjától messzetávozó gázmolekulák mind nagyobb tömegben hagyták el kicsiny nehézkedési ereje miatt. Eközben a cseppfolyóssá vált holdtömegben a Föld keltette árhullámok folyton csillapították a tengelyforgást, ami az egyenlítő táján levő tömegeket mégis összetartóbbakká tette, de másrészt nagyban hátráltatta a külső kéreg nyugodt képződését a magasabb hőfokú mag körül. A szilárdulás megkezdődésével hatalmas vulkánikus működések következtek be, s ezekkel egyidejűleg zökkenő forgás az árhullám miatt, melyek együtt hosszú tusa után engedték csak az első kemény héjat az egész Holdon létrejönni. A szilárd kéreggel biró Holdon ezzel kezdetét vette az elemek küzdelme. Kz itt hevesebb lehetett, bár rövidebb ideig tartó, mint a Földön az egyes geológiai korszakok folyamán, mialatt több tekintetben különböző okok formálták a holdkéreg rétegeit, mint később a Földét. Dilúvium és jégkorszak hiányzott a Hold történetében, mert már a vízgőz molekuláit sem tudta légkörében visszatartani épúgy, mint a nitrogént *) Lord Kelvin 'egnagyobb angol természettudós és Kövesligethy Radö, a geofizika tanára a budapesti egyetemen Uülömböző utakon jutottak ezen, a Föld korát jelentő, egyező eredményre.