Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

mértékben lassította a Holdnak akkor mindenesetre gyorsabb tengelyforgását, mint most a Földét. A lassabbodás abban az arányban nőtt folyton, amelyben a Hold anyaga a hülés miatt szilárdabb lett, mert az árhullám tovamozgása mindig nagyobb cs nagyobb akadállyal járt. A holdfelszín megszilárdulásának bekövetkezte eiőtt is már csak két ár hullám volt a Holdon, újabbakat ezen időtájt az oly hatalmas árkeltő erők sem tudtak formálni. Ugyanekkor a két nagy árhullám már alig változtatta valamennyire helyét, ami miatt a Hold tengelyforgása mindinkábbhasonlított olyan lendítő kerék forgásához, melynek kerületére egy helyen vasgolyó vagy egyéb teher van erősítve. Amíg gyors a forgás, alig vehető észre a szögsebesség ingadozása, de annak csillapultával szemmel láthatóan nő a sebesség, mikor a teher felülről lefelé mozog, és csökken, mialatt alulról fölfelé halad; azaz: úgy mozog az ilyen kerék, mint az úgynevezett átcsapódott inga. — Egyszer csak bekövetkezett a Holdnál is az, ami az ilyen ingánál vagy lendítő keréknél szokott beállani, hogy nem tudott az egyik árhullám átvetődni a Hold másik oldalára, hanem annak tőlünk látható széléről visszaesett. Ettől kezdve csak ez az árhullám látta a Földet s megszilárdulásával a holdfelszínnek mindig kisebb és kisebb része lett láthatóvá a Földről. Végre az árhullám a Földhöz viszonyítva olyan nyugalomba jött, mint többkevesebb lengés után a magára hagyott inga vagy lendítőkerék: elfoglalta legmélyebb helyzetét a Földhöz. Ekkor olyan nagynak kellett lenni a Holdon a forgásidőnek, mint a Föld körül- történő keringés idejének ; s amint a nyugalomba jött inga és kerék magától, bármennyi ideig álljon is, újra mozgásba nem jön, úgy a Holdnak is meg kellett tartania azóta 29 napos keringési idejével egyenlő tengelyforgását, hogy rajta a Föld által keltett és mozgatott árhullám ehhez viszonyítva nyugalomban maradhasson. A most már megbízható mérések szerint a Hold tényleg ellipszoid alakú, tehát olyan, aminő forgási testet kapunk, ha egy ellipszist nagytengelye körül megforgatunk. A Hold a Föld felé megnyúlt, s ezen megnyúlást a két árhullám okozza, melynek magassága a holdsugár ezredrészénél valamivel nagyobb (1"8 Km.), s valószínű értéke nem haladja túl a 3'5 Km.-t. Ezen számok viszonylagos nagyságát az mutatja, hogy a holdkorong lapultsága ennek az értéknek csak a felét teszi, mig a Földnél a lapultság a legnagyobb árhullámnak ezerszerese. * A Hold további hatásait a Földre röviden összefoglalhatjuk. Önként kínálkozik az embernek azon gondolat, hogy a tengerekben keltett árhullám mintájára a légkörben is keressen „tengerjárást". Kétségtelen dolog, hogy a Hold hatására a földgömb ezen részében is keletkezik árhullám, melynek méretei a tengeri árhullámokénál sokkal nagyobbak, csakhogy ennek kimutatása a légkör rendkívül bonyolódott jelenségeiből igen bajos. Az atmoszférában ugyanis már az egyenlőtlen fölmelegedés következtében igen erős áramlások keletkeznek, emellett a nyomáskülömbségek kiegyenlítődése is hatalmas mozgásba hozza a légtengert. Ez okból a légsúlymérő, melynek az árhullám áthaladtát legjobban ki kellene mutatnia, sokkal nagyobb és szabálytalanabb változások