Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

Isten veled! . . . hiába zokog fel búcsúszózatunk hült tetemeid felett, ajkad nem felel vissza, még szemeid könnye sem gördül le, hogy búcsúszavúnkra feleljen... mintha a mi fájdalmunk megnyilatkozása immár közönyös lenne előtted, mintha az a szent láng, mely téged velünk egygyé tett, mely téged tisztelni és szeretni tanított, kialudt volna! Úgy van: Kialudt! Ez a halál, ez a megsemmisülés! A tisztelet, a szeretet hiába küzd a halállal, hiába akar fájdalmának erejével meghallgattatást nyerni, hogy még egy búcsúszót mondjon, az enyészet mindenható hatalma nem engedi a nyúgovót újra érezni s mi magunkra maradunk veszteségünk fájdalmas tudatával, még azt a vigaszt sem nyerve: mit az étet ad, hogy a távozó ismeri a mi fájdalmunkat. E fájdalmas tudat érezteti velünk a sirok előtt, hogy a földi élet nehéz küzdelmei közben nem méltányoltuk eléggé a köztünk küzdő ember nemes törekvéseit, önzetlen munkálkodását, nem méltányoltuk eléggé lelkének magas szárnyalását! Egy földi élet sokszor szük pályájának látszólag csekély eredményei nem tüntethetik fel az egyént, hanem csak a sírja előtt megjelenők értik e földi élet megszűnésének sejtelmes perczeiben azt, a mi az ö életével elveszett. Ez a perez az, melyben a befejezett élet pályája visszatükröződik az élők előtt egy ködös-világos képben úgy, mint soha máskor, mint soha többé, ez a pillanat az, hol a lélek rokonszenve mintegy megtisztúlva földi gyarlóságaitól nem földi rokonszenvet érez a már megtisztúlt, a már szárnyaira kelt lélek iránt. Ez a leélt élet bírálata s ez a perez e sirnál ilyen, itt érezzük, hogy nem méltányoltuk úgy az egyént, mint azt megérdemelte s hogy magunkat mentsük, emberi szokás szerint vádat keresünk s a szent sirnál vádoljuk szerénységét, mely nem engedte teljesen érvényesülni, mely nem engedte méltánylatunkat életében szabadon kifejezni. Az ö szerénysége oly igaz, oly őszinte vala, hogy öntudatlanul is tiszteletet parancsolt, de ez az igazi szerénység alapköve mindenkor az