Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900
I. Poór János kegyeletes emlékezete
gyözödésböl, tettetést nem ismerő őszinteséggel volt ö az Isten igaz szolgája. Tanítványai, kiket alapos tudása, komoly készültsége és szerencsés közlési modora mindenkor a kivánt sikerhez vezetett, azok érzik csak, mit vesztett a tanári kathedra az ö kidülésével. Az a szerető szív, mely minden szépért és jóért ugy tudott lelkesülni, még hevesebben, még melegebben csak akkor dobogott, mikor édes anyjáról és rokonairól beszélhetett, kiknek hogy mindig közelébe lehessen, jött közénk Nagykárolyba is. Elmondjam-e még róla, mily tevékeny, köztetszéssel és közbecsüléssel találkozó szerepet töltött be a társadalomban? Mennyi szeretettel, ügybuzgalommal, tapintattal és sikerrel vezette, mondhatnám teremtette meg az érdeklődést a Kölcsey-egyesület felolvasó-estélyei iránt? S a mit csak tett, tette szerényen, önzetlenül, minden feltűnési viszketeg, minden nagyképüsködés nélkül. Mert úgy találta, hogy mert mindezekre vállalkozott: megtennie kötelesség. Ily életnek, ilyen tevékenységnek álltad korai útját, te kegyetlen halál! Azt a tudást, azt a munkásságot, azt a szerető szívet már csak egy szó foglalja magában — volt! Elnémult az a beszédes ajk, lezárultak az értelmes szemek — örökre! Hiába a jajszó, hiába a sóhaj, életre nem keltik öt többé — soha! Csak lelke, az a tiszta lélek, nyerheti el azért a sok földi szenvedésért méltó jutalmát az életet — ott! S emléke él még bennünk, jő barátainál, kik tiszteltük, becsültük, szerettük s tanítványainál, kik hálásan fogják öt emlegetni sokáig. És most, te elköltözött jó barát, te szerető fiú és rokon, te kedves társ, Isten veled! Isten veled! Indúlj hosszú utadra, a honnan nincs többé visszatérés. Pihenj csendesen azok között, kik már előtted tértek megpihenni. Vedd utolsó Isten hozzádunkat és rövid imába foglalt kivánatunkat: Adj, uram, örök nyugodalmat S az örökvilágosság fényeskedjék neki! Ámen. Ezután ismét a dalárda énekelt, melyre Nagy László vármegyénk alispánja, a Kölcsey-egyesület elnöke mondotta el a következő igen szép búcsúbeszédet:
