Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

Boldogultunk megragadta az alkalmat s „Üdvözlet" czím alatt egy csinos üdvözlő dalt irt a maga és társai nevében. Megjelent a Szatmármegyei Közlöny 1896. évi aug. 9-iki számában. A tanári pálya töviseiről megemlékezve szép ellentétbe állítja az ideal szolgálatában álló lélek nyugalmát, a ki a tövisek szúrásából csak új eröt merített a további nemes küzdelemre. Végső strófájában kéri a secunditiánst: Mikor megállsz az oltár zsámolyánál S hálát rebegnek áldó ajkaid, Gondolj reánk is, akik ugy szerettünk, Foglald imádba lelki fiaid. Mi esdve kérjük Istent hő fohászban És ez imában mind egyek leszünk: Hogy visszahozzon és nagyon sokáig Tartson meg téged, jó atyánk, nekünk. Szívesen szenteltem e néhány sort e lelkes költeménynek, hadd tudja meg a világ, minő kapocs fűzi össze azokat, kik hivatásból szolgálják a vallásos nevelés és oktatás szent ügyét. 1896. évi decz. hó 26-ikán ismét a kath. legényegyesület felolvasó-asztala mellett találjuk a boldogúltat, midőn a szemről tart felolvasást, minő eredménynyel, mondja el helyettem a Szatmármegyei Közlöny: „Az estély központja volt Poór János, fögymnasiumi tanár előadása a szemről és látásról. Bemutatta, alaposan megmagyarázta a szem szerkezetét alkalmasan szétszedhető eszközökkel, s mi több a szemnél, látásnál legfontosabb szem-lencse bemutató hatására műtétet vitt véghez egy tehén-szemen, amelyből előkereste a szem-lencsét. Az egész felolvasás oly remekül volt szerkesztve és oly érthetően előadva, hogy az az egy óra, mint egy perez, úgy elrepült s hatalmas tapsban és éljenzésben fejezte ki a közönség elismerését és hálás köszönetét a túdós felolvasónak." A Kölcsey-Egyesület, mely, mint fennebb említettem, az irodalmi szakosztály jegyzőjének választotta, 1898. febr. 13-án tartotta alakúló, egyben első díszgyülését. Poór „Kölcsey szelleméhez" czímü ódájával szerepel a gyűlésen, melyet Borne'2*