Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

37

áradozva hömpölygő folyama az elkeseredésnek kap meg Faludy eme költeményében. Az egész mese mindössze annyi, hogy az épen nem válogatós beszédű pásztorok, Micon és Thyrsis dalversenyre kelnek. Palemon épen jókor érkezik, hogy biró lehessen. „Felfordult a világ“ kezdi Micon és váltogatja Thyrsissel.

Micon : Felfordult a világ, eltörött tengelye,

Régi csapásnak se nyoma, se helye.

A hegyek költöznek, a sütő nap megáll.

A föld körülötte kerengőbe járkál.

Alább: Megfordult a játék, több a vak a hatnál:

Többet nyom egy lator latban tíz jámbornál;

Nincsen már kelete a finom aranynak,

Vagyon ellenben a rozsdás salaknak.

Thyrsis: Magas repülésre elindult sok szarka:

De heába evez, nem bírja a farka.

A vakandok utat mutat a szemesnek;

Tanulatlan elme leczkét ád eszesnek.

Micon : A forgott juhászok messze kergettetnek :

A sohonnaiak előkerestetnek.

Égőn vasat pendít, nem kell ehez tanú,

Nem kell a bizonyság elég a vád s gyanú.

Palemon mindkettőt megdicséri s hozzá toldja:

Én sem mondok ellent, zűrzavarban élünk Üstökös csillagot mutat az ég, félünk....

Előttünk, utánunk csak a keserves kár:

Magam elbújdosom, a hol pásztor nem jár.

Faludy csakugyan elbújdosott, kereste a magányt és már rohonczi magányában irta hatodik idilljét, talán hattyúdalát egyszersmind, mely értékre nézve is koronája a kis gyűjteménynek. Czíme: „A Kesergő Pásztorok“. Meris és Mopsus közösen panaszkodnak Pán (XIV. Kelemen) oktalan haragja felett.