Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
27 teljességgel adta ki költőnk verseit, mindazonáltal nem lehetetlen, hogy egy-két verse még mindig lappang. így eddig is Török Konstantin1 a múzeumi könyvtár kézirataiból három költeménynyel kivánja kiegészíteni az eddig ismeretes gyűjteményt. Toldy (mi ezt a kiadást használjuk) Révai után négy könyvre osztja a költeményeket. Első könyvben a világi dalok foglaltatnak összesen 25, a másodikban a vallási énekek összesen 6, harmadikban a vegyes költemények szintén 6 s a negyedikben az idillek összesen 6. Hogy ez a kis gyűjtemény miképen oszlik meg élte folyamán, a milyen érdekes kérdés, oly bizonytalan rá a felelet. Toldynak tetszetős az az állítása, miszerint a világi dalok ifjú korából, római tartózkodása idejéből valók. Igaz ugyan, hogy e kornak minden költői termékén bizonyos öreges szín ömlik el, lehet, hogy az ifjú Faludy is ezen öregesebb, langy melegséggel pengette lantját már Rómában is, így az ifjú már mint ifjú is öregesebb színben tűnik fel, s így Toldy állítása ellen belső okok nem szólnak, de viszont nincs is ebben a költészetben egyetlenegy vonás, motívum, mely e feltevést bizonyítaná. És nem lehetetlen az sem, hogy ha ifjú korában írt is, e versei gyűjteményébe nem kerültek bele, legfeljebb egy-egy olyan darab, melyről a némileg is szabadabb fiatalos íz vagy egyéni vonatkozás gondosan le volt törülve, vagy allegorikus külső alá rejtve (pld. A tarka madár). A gyanítgatások határán külső bizonyítékok hiányában úgy sem mehetünk túl, mert költőnk életének viszonyai mindeddig annyira ismeretlenek, hogy positiv feleletet sem ezen, sem ama másik, rendesen igen fontos és érdekes kérdésre, t. i. hogy milyen tényezők hatottak költői megnyilatkozására avagy kifejlődésére, nem adhatunk. A mint e költemények száma, úgy köre sem nagy. Van köztük néhány leiró költemény, néhány helyzet-dal, néhány bölcselmi ének és hat idill. Leiró költeményeiben természetes melegséggel, őszintén és játszin énekel; néhány helyzet-dalában a művészi alkotás magaslatára emelkedik, bölcselmi dalai gondolkodó természetének értékes megnyilatkozásai; alkalmi költeményeiben azonban a költöiségen alul marad, ellenben idilljei, *) Egri főgymn. értesítő 1891. 89—42. 1. A kéziratokról, melyek a Toldytól felsoroltakat kiegészítik, ugyanott 29. 1.
