Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

éretten. Amaz bölcs mérséklettel uralkodik motívumain, ezen motívumai uralkodnak. Amaz általános érzelmeket önt dalba, ez tisztán egyéni érzelmeit. Faludy lyrájának mindig van bizonyos obiectivitása; Amadé feltétlenül subiectiv. Sem egyik, sem a másik nem igen mély, de Amadé bizonynyal eredetibb. Faludi a formában erősebb, Amadé a tartalomban. Amaz iskolázott művész, ez inkább naturalista. Főleg a nyelv Faludinál sokkal csiszoltabb és szebb; mint stiliszta, Faludi sokkal magasabban áll, neki ritka nyelvgéniusza volt“.

De újra hangsúlyozzuk, hogy sem Amadé, sem ö nem volt igazi nagy költő. Faludy jezsuita volt, már a nevelés józanabb, szelidebb eszmékre szoktatta s mindenesetre elég alkalmatos volt a költői csapongásnak szárnyát megnyirbálni; de lelke amúgy is, természettől fogva inkább enyelgő, derült humoros s inkább refleksziókra hajló volt, hogysem lírájában az emberi lélek mélyebb, szenvedélyes érzelmei közé nyúlt volna. És hozzá az eszméletlen, léha kor még a kibontakozás külső feltételeitől is megfosztotta, úgy hogy, ha Faludy jobb is volt köznapiaskodó koránál, eredetibb, merészebb nem igen; ha nem úszik kora hangulatával, a rohanó árral, mint Amadé, de ellene sem tud sikerrel küzdeni. így aztán megmarad a középszerűség fokán s érdeme főleg az, hogy ö újításának világos tudatával, a nyelvnek és verselésnek alaki felfrissítésének czélzatával szólaltatta meg múzsáját.

Különben Faludy költői géniusza ritkán hallatta szavát s költői munkássága termékenység tekintetében oly hosszú életre bizonyára kevés. A költemények első kiadója, Révai Miklós 1 ugyan teljességükben iparkodott összeszedni;2 második kiadója pedig, Bacsányi a még esetleg megmenthető, kéziratban kerengő versek érdekében röpiratot intéz a nemzethez,3 utolsó kiadójuk Toldy Ferencz kéziratokból — közhiedelem szerint — egész

ö Révai az első győri (1786) kiadásban Faludy négy franczia verseoskéjét és tizenhét latin alkalmi költeményét is kinyomatta, második kiadásában azonban (Pozsony, 1787) már elhagyja őket. Úgy látszik, az első kiadás nyomán juthatott pl. Stöeger és Backerbe a következő téves adat: Confecit etiam plures elegantes cantilenas latinas et germanica s. (Id. helyen.) Legalább német költeményeiről nem tudunk semmit.

2) Csapiár Révaijában több helyen szól Révai ezen fáradozásáról, főleg II. k. 67—75. lap.

•’) Bacsányi : A magyar tudósokhoz. Pest 1821.