Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
6 Nem csodálkozhatunk, ha azon nehéz körülmények között, mikor mindezen bajok mellett még a vélemények szabad nyilvánítása, a gondolatok szabad terjesztése is többé-kevésbbé bilincsbe volt verve az irodalom is, úgy a termelés mennyisége, mint minősége tekintetében szegényes volt. Mert természetes dolog, hogy a nemzetietlen élet elhalványulásával, a nagy nemzeti törekvések feladásával miként az életből a nagy alakok, úgy az irodalomból is eltűnik a nagy konczepczió, a nagy méretekkel el a nagy stíl. Jó még, hogy a puszta is virágzik, hogy ennek a kornak is van néhány szépírója, kik gondolataikat, a szivökben fogant érzéseket az édes hazai nyelven fejezik ki, hogy e korból is van két prózairónk: Mikes és Faludy és két költőnk: Faludy és Amadé. E korbeli szépirodalmunk legkiválóbbjai ök, az ö nevük a legfontosabb állomás a magyar irodalomtörténet e sivatag részében.1 Ebből a szempontból kell megítélnünk e kor minden íróját, igy Faludyt is. Ne keressük mindenben azt, hogy alkotott-e maradandót, abszolút becsüt, mikor oly ritkán felelhetünk igennel, hanem mérlegeljük inkább azt, mi volt korában, korának? Ideális alak Faludy munkáiban és életében egyaránt s bizonyára méltó hozzá azon törekvésünk, hogy azt, a mi bármi módon fényt vet e derék alakra, a mi tanulmányunk közben utunkba akadt, bármily kevés és csekély értékű is az, nyom nélkül elröppeni nem engedtük. * * * Faludy Ferencz életének és irói működésének még mindig nem akadt megirója. Mintha a hanyatlás sötét kora átvetné homályát irodalomtörténetirásunknak mai hajnalhasadást hirdető korára is s átkúl hagyná ránk is azon hangtalanságot, félrevonulást, csöndöt, ismeretlen teszivesziségét, melynek ama kor irói részint okozói, részint osztályrészesei voltak. Mert valóban nem azért oly rossz emlékezetű e kor irodalom- történetünkben, mintha nagy szellemek nem támadtak volna közöttünk,2 hiszen az irodalom géniusza három nagy alakot adott e néhány évtized alatt: Mikest, Amadé, Faludyt, kik maguk elégségesek lettek volna, hogy egy korszaknak megadják az örvendetesebb jelleget, hanem azért, mert csöndre ó V. ö. Négyesy László : Amadé László versei. Olcsó k. t. 821—830. szám 30. lapon. 2) Prém József: Magyar Helicon I. oszt. 4. k. 12. lap.
