Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
7 kárhoztatott szellemek voltak, kik az áldatlan korban nem voltak képesek élő irodalmat teremteni a követők és hívők rajával. S ez a csöndes ismeretlenség borong most is emlékezetük felett, különösen a csöndesek legcsöndesebbikén: Faludynkon. Igaz ugyan, hogy kevés olyan írónk van, kiről olyan sok rokonszenves méltatást, kedves magasztalást olvashatunk, mint épen ö róla; hiszen kortársai már dédelgették, közvetlen utódai megbámulták, irodalmunk újabb kutatói újra felevenitették emlékezetét és mostani irodalmi férflaink igaz érdemeit szives készséggel hangoztatják, sőt müveit nyelvi szempontból Pázmány müveivel egy sorban irodalmunk legdrágább kincseinek mondják s nyelvezetéről annyi érdemes értekezés jelent meg a szakközlönyökben, a mennyi talán egyetlen egy régibb Írónkról sem. És mégis annak az írónak, kiről első magyar nyelvű irodalomtörténetünktől, Pápay Sámuel: „A magyar titeratura esmérete“ ez. munkájától kezdve Beöthy Zsolt: „Képes magyar irodalomtörténetéig“ oly méltánylólag írnak irodalomtörténeteink, ki oly buzgó nagy embereket nyert meg tisztelőknek mint: Rajniss, Paintner, Révai, Bacsányi; kiről újabban olyan férfiak szólnak elismerőleg, mint: Toldv, Greguss, Gyulai, Bodnár, Beöthy Zs., Simonyi, Csapiár, — még nem akadt életirója, úgy hogy élete szinte ismeretlen előttünk. Életét ugyanis legelőször Révai Miklós a tudós expiarista ismertette rövid néhány sorban.1 * 3 E leghitelesebb és sokszor idézett életrajzi vázlatról, annak eredetéről érdekes adatot közöl Csapiár Benedek V Nevezetesen Paintner Mihály, az egykor jezsuita, később világi pap, a ki Révait Faludy müveinek kinyomására nemcsak hathatósan buzdította, hanem szellemileg és anyagilag támogatta is, 1786-ban küldötte be a piarista Horányinak a saját életrajzát, hogy az a „Memoria Hungarorum“ supplementumába felhasználja. Ebben az önéletrajzban Paintner a következőket mondja magáról8: „Többek között Faludy Ferencznek, a legkiválóbb (incomparabilis) magyar költőnek és Írónak életét is megírta, melyet Révai Miklós piarista e férfiú költeményeinek kiadásához, a „magyar költők ö Fal. Ferencz költ. maradványai. Győr, 1786. és a Nemes Ember. Pozsony, 1787. kiadásának előszavában. *) Révai Miklós élete II. k. 67, 68. lap. 3) Latin nyelvű a levél.
