Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

látnunk, kit végtelenül szeretünk, s érezni egyszersmind hogy fájdalmát enyhíteni nem lehet, van-e ennél a világon kínosabb érzés ? ! Bizonyára nincs. Testvér! te sokat, végtelenül sokat szenvedtél. Mi láttuk azt. Szívünk vérzett a kínos látványtól és mégsem segíthettünk rajtad. A halál tehát rád nézve csak megváltás. Porhüvelyedet megsemmisítette a fájdalom, de szellemed és emléked örökké élni fog közöttünk. Lángoló szavakkal szeretném ecsetelni az ö kiváló erényeit: szerzetesi egyszerűségét, rendkívüli tanári buzgóságát, lángoló hazaszeretetét és testvéri odaadását, de a nagy fájdalom megnémítja ajkamat, leköti nyelvemet... és ezzel csak megnehezíteném a tőle való megválást.

Ne késleltessük tehát hideg tetemének az anyaföldbe való jutását, hanem forduljunk a mi Urunkhoz Istenünkhöz! Uram ! Kegyes Atyám! a Te felszentelt szolgád, rendünk büszkesége, a szerető bátya és az ifjúság jóságos atyja, gyenge lön bár a döntő ütközetben, meggyözetett bár az utolsó harczban ; azért szent a mi meggyőződésünk, hogy mint győztes viador, mégis diadalt aratott a kegyetlen halálon. Nagy Istenünk! Emeld fel öt Magadhoz, tedd teljessé az ö diadalát az egekben. És inig mi — szerető testvérei, tanítványai és jó barátai — az ö emlékének hűséges megőrzésében adunk neki földi halhatatlanságot, lelkének Tenmagad- nál adj örök halhatatlanságot az egekben. Amen.

Temetésén ott láttuk a megyét, a honvéd-tisztikart, a városi tanácsot, ott az egész intelligentia férfi- és nőtagját, ott a polgárság apraját, nagyját ezer és ezer számban; ott keseregtek velünk deb- reczeni, mármarosszigeti és sátoraljaújhelyi társházaink képviseletében Vass Károly h. házfönök és igazgató, Mácska Lajos, Malonyay István házfönök és igazgató, Harkay István és Boross Antal tanárok. Megjelentek a szatmári kir. kath. fögymnasium képviseletében : Sarmaságh Géza, Walton Róbert, Krom- paszky Béla és Fölkel Béla tanárok, hogy végső Isién hozzádot mondjanak a derék tanférfiúnak.