Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896

— 9 —

akart tartani, hogy kardjával egy tartományt, vagy legalább egy várost szerezzen.*)

Kalandvágyó lelke késztette arra is, hogy részt vegyen a Perugia ellen viselt harczban ; most azonban szerencsétlenül járt, mert fogságba esett, hol egy évig sínylődött. Kiszabadulván fogságából betegségbe esett, s e betegsége kiábrándító, megutáltatá vele a földi hiú reményeket. Midőn felépült elzár- kózottá lett, s gyakran vonult félreeső helyekre, hogy imádkozzék. Az imént még élvhajhászó, költekező világfi a szegényeknek jótevője, a betegeknek ápolója, s a vallásosságnak követendő példaképe lesz. Ifjúkori bűneire gondolva annyira sanyargatta magát, hogy szülői egészségét féltették. Atyja becsukja öt, de szándékát megmásítani nem tudja. A világgal szakítani, s egyedül Istennek élni, ez volt fövágya, erre utalta öt szivének minden dobbanása. A nagy tortura, melyben szülei, rokonai és barátai részesiték, még inkább megedzették öt az Isten iránt való szeretetben, még inkább megutáltatták vele a világot, melynek csak nem rég még rabszolgája volt. Végre ütött a szabadulás órája. Ferencz a roskadozó szent Damián templom restaurálására atyja üzletéből bizonyos pénzösszeget akart fordítani, atyja e miatt üldözni kezdte öt, a püspökhöz vezette, s örökségéről lemondatta. Ferencz nemcsak, hogy ezt tette meg örömmel, hanem még ruháját is levetvén atyjának adta, s elvonulván az erdőkbe alamizsnából élt. Alamizsnából restaurálta az Assisitől mintegy félórányira fekvő régi, s a szent Szűz tiszteletére szentelt benczés templomocskát, melyet Portiunkulának nevezett el. Ez volt ezentúl legkedvesebb tartózkodó helye, s itt rakta le rendjének alapjait. E templomban hallotta 1209-ben az evangéliumból Üdvözítőnknek az apostolokhoz intézett ama szavait, melyekkel a szegénységre inti őket. Örömmel kiált fel Ferencz e szavakra: „Ez az a mit én óhajtok, a mi után teljes szivemből kívánkozom.“ Azonnal elvetette pénzét, saruját, bőrövét, szörcsuhát öltött magára, s kötéllel övezte derekát. Feltűnést keltett ez eset nemcsak Olaszországban, hanem egész Európában ; eljutott a hir a szentszékhez is, s mivel Ferencz köré mind számosabban gyülekeztek, 111. Incze pápa szóval, III. Honorius pápa pedig Írásban is megerösité a Ferencz által alapitott rendet 1216-ban.