Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896
lő löségének eszméje. A durva föurak itt nyertek keresztény lovagias szellemet; itt nyertek mérséklést amaz erőszakoskodások, melyeket a rabszolgáknak tekintett jobbágyokon elkövettek, s itt szólal meg először, a jobbágyság sorsán való enyhítésnek nemes kérdése. Hogy az elvetett mag ki nem kelt, annak oka az emberi gyöngeségben, s ama kor fásultságában rejlik. Ha a kereszteseket őszinte vallásosság vezérelte volna a szent földre, miként a lovagias Bouillon Gottfridot vezérelte, a szent sírnál tervbe vett demokratia megvalósult volna. Minthogy azonban a keresztesek legnagyobb részét aristokrata részről a hatalomvágy, birtokszerzés, jobbágy részről pedig a hűbériség járma alól való szabadulás és meggazdagodási vágy vezérelte, nem csodálkozhatunk, ha nem lévén tiszta a szent őzéiért való lelkesedés, a demokratia felvillant eszméje is csak szahnaláilg- ként jelentkezett Európának hűbériség sújtotta sötét egén. A folytonos kudarcz csökkenté a válalkozási kedvet is, s ha akadtak is válalkozók, hiányos felszerelés, fegyelem és igaz lelkesedés hiányában válalkozásuk meddő volt. A vezérek viszálykodása, a jeruzsálemi királyok bizalmatlansága, nem egyszer határozott ellenállása — Melinda jeruzsálemi királynő a damaskusi emirrel fog kezet a keresztesek ellen — mind oly bajok, melyek a kereszteshadjáratokhoz fűzött reményt meg nem valósíthatták. A XII. század kezdetén a kereszteshadjáratok már hanyatlóban vannak. Az a buzgóság, mely az első kereszteshadjáratot jellemzé, veszített hevéből, s ha indul is kereszteshad a szent földre, azt többnyire önzés, hatalomvágy, vagy pedig kényszerűség jellemzik. A kit a kereszteshadjáratoknak emez elfajulása leginkább sújtott, az assisi szent Ferencz volt. Missiójának tudata, Isten, s az emberiség iránt érzett forró sze- retete, a használhatás reményében késedelem nélkül útra készteték. Megbarátkozott a vértanú halál gondolatával is, sőt ez volt fő óhaja. Egy szép napon felkerekedik, elhajóz Damiette partjaira, s beáll a keresztény hadseregbe. A keresztények és szaraczénok épen ez idötájban engesztelhetlen harczokat vívtak Syriában. A szultán rendeletet adott ki, melynek értelmében minden keresztény, bárhol találtassék is, jutalomdij fejében rögtön megölessék. Útközben értesült szent Ferencz is a szultánnak e szigorú rendeletéről. Mint okos katona számot vetett a körülményekkel, s mert belátta azt, hogy a keleti keresztények és a szent sir felszabadításának érdekében tett minden fegyveres
