Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895

Az igazgatói felolvasás bevégeztével Fábry Lajos V-ik oszt. tanuló elszavalta Varjú János, volt nagykárolyi tanár „Prolog“-ját, melynek megírására az igazgató Varjú Jánost, még mikor itt működött, szólította fel, ki a felszólításnak szives készséggel engedett; el is készítette, még mint nagykárolyi tanár, azonban a rend kormányának intézkedése folytán a jelen iskolai évre Kecskemétre helyeztetett át. A szép Prologot itt közöljük:

Pallas Athene és az ifjú.

Üdvözlégy Istennője a Tudásnak,

Zeusz fejéből pattant égi szikra,

Légy üdvöz bájos szüze szép nemednek Ki három eszme egységét jelented.

A szép, jó és igaz harmóniáját Erő és kellemdus alkatodban Vágyó tekintetünk elé varázsolod.

Légy üdvöz tőlem s híveidtől is,

Kik áldozatra itt ma megjelentünk.

Itn lásd ! e szép és lelkes nagy közönség Szövétneket gyújtott oltárodon,

Hogy a tudásnak fönn lobogva fénye Tűnjék a műveletlenségnek éje.

Ő hozta meg legelső zsengéjét Az itt elédbe nyújtott áldozatnak S szent csarnokát emelve föl az észnek Szűz Athene neked s a szép erénynek. Emitt egy kis csoportba összegyűlve, Komoly redőkbe vonva homlokuk,

Állnak fölkentjeid : tanáraim !

S az égi szikra lényed másaképen Lelkes szemökben folyton ég, lobog;

S elmém sötétes rejtekébe hatván,

Életre kelt egy szunyadó világot.

Oh védd meg őket s légy számukra szent, Sértetlen s örök Palladion.

Pyeridák forrását szomjazó

Múzsák baráti, pályatársaim

Föl! Föl! Parnassos szentelt berkibe !

Le a silány kalmári érzülettel,

Föl a nagy érzetekkel tölt szivekkel, Vonjunk ma glóriát e szép jelkép körül, Melyért ifjú szivünk dobog s hévül. Fogadjuk éltünkre, hogy a tett És serény iparkodás lesz jelszavunk,

Jóért harczolni véglehelletig S a gazt gyűlölni szent feladatunk.

S ha majd az élet tárva lesz előttünk