Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
— 58 — S tettekre hí a munkás férfikor, Legyen leróva mind szent tartozásként Mit e perez ünnepében felfogadtunk, Legyen ránk büszke ez a szép közönség Mely ily nagy áldozatra kész volt. Örömköny lepje el tanáraim szemét, Ha majd látandják, mily nemes talajra Hullaták a tudásnak magvát. Te meg Parthenios, szűz Istennője A szép, jó és igaz egyháromságnak, Maradj velünk, adj erőt nekünk Csak az erényt szeretni, azt követni S hazánknak áldva-verve híve lenni! Ezután Bródy Lajos ügyvéd szavalta el „Szózat az ifjúsághoz“ czimti emelkedett hangú költeményét, melyben ő, az egykori tanítvány, háláját nyilvánítja azon intézet iránt, melytől ismereteinek alapját nyerte és hasonló hálára, a tudományok iránti szeretetre, azok művelésére, a művelődés kincseinek buzgó keresésére buzdítja az újabb nemzedéket. Hűség kedvéért közlöm magát a költeményt is. Szózat az ifjúsághoz, i) A rémnapok után Melyeket eltöltött, Szüksége van rátok Az édes hazának, Szivére, eszére Minden hű fiának. Nagy-Károly városa Ünnepi díszt öltött. Felszentelni jöttünk A múzsák csarnokát, Melyet használatra Nekünk most adnak át. Elmúlt az a korszak, A midőn nyers erő Nyomult győzelmesen A csatában elő. Azaz nem is nekünk Nektek oh ifjúság, Kik előtt még nyitva Van az egész világ. Mai napság a kard Marad hüvelyében, A harezos párbajra Most csak ritkán mégyen. A szép jövő képe Édes tündérálom, Ifjú lelke méltán Ma az a győztes, a ki Legjobb csatatervet Készít és művészibb Golyószóró fegyvert. Függe boldogságon. Tietek e csarnok Művelni lelketek, A nyers erő felett Diadalmas az ész, S a tudomány előtt Hogy hazánknak hasznos Polgári legyetek. Minden gát elenyész. 1) Asztalos: Nagy-Károly R. T. város története. 188—189. 1.
