Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 21 — A gondolkodásnak az emlékező tehetség is segít, mert felidézi a tanultakat, hogy bármikor hasznunkra fordíthassuk. E tehetségnek gyorsnak, hűnek kell lenni. Nevelésének eszközei az anyag részletezése elmélkedéssel összekötve, hogy megismerjük, megértsük a tárgyat, mert az ismeretlen, a meg nem értett nehezen vésődik az emlékezetbe és hamar feledésbe megy. Ezután következik a többszöri és hangos olvasás, mert a mi a fülben is visszacseng, maradandóbb. Olvasás közben nagyon ajánlandó az osztatlan figyelem, hogy szórakozottak ne legyünk és ugyanazért a csend; lármázok, mulatozók között tehát szó sem lehet a komoly foglalkozásról. Legjobb, ha a kora reggeli órákat használjuk fel, mert a pihent elme akkor legfogékonyabb és munkánkat zavartalanul végezhetjük. A nehezebb kifejezések, tulajdonnevek emlékezetben maradását különösen az eszmetársitás scgiti elő, ha t. i. azokat könnyebben megjegyezhető fogalmakhoz kötjük. Hasznosak végre a verseny játékok, p. c. egy felolvasott név-, vagy számsornak, mesének, verssornak elmondása, a szöveg betanulása szórul-szóra, a betanult anyag sorrendjének megváltoztatása, hogy azt bárhol is képesek legyünk folytatni. E gyakorlás párosulván a szóbőséggel, meg ment az esetleges fennakadástól s a hosszabb, bonyodalmasabb beszédek elmondására is képesit, mert emlékezünk az egymás után következő pontokra s ha valami eszünkbe nem jut, azt könnyen pótolhatjuk más, rokon jelentésű szóval. 2. érző tehetség neVelése. Ha a tudományt a szív melege hatja át, birtokosa testvérül tekinthet mindenkit, mert örömmel keresik az alkalmat, hogy hallják ajkairól a szót, mely balzsam a szenvedőnek, szövétnek a tévelygőnek, intelem az elhízottnak. A sziv nélküli tudományos ember hatása bántó, mint a napfényes téli tájkép, mely csak fokozza a mulandóság fájó érzetét; olyan ő, mint a kincses ládán ülő fösvény, mert kerüli az embereket, mintha félne attól, hogy tudománya megfogyatkozik, ha nyújt belőle azoknak, kik azt igazán keresik. Neveljük tehát a szivet is, annyival inkább, mert az irányt ad a gondolkodásnak és viszont, a mi jele a szoros kapcsolatnak. E nevelés kiváló gondját képezze a szülőknek. Ne bi.czák azt az iskolára. Mert az addig szerzett és figyelmenkivül hagyott benyomásokat semmiféle iskola sem fogja kiirtani, ha csak az élet nem, de keserű tapasztalások árán. A gyermek sohasem tagadja meg magát. Ez az oka azután annak, hogy sokszor hallunk