Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 18 — gyilkossági-, rablási esetek; viszont az érdekes, vonzó történetek, mások szép tettei, végül a kapott disséret, vagy feddés. Figyelmünk tárgya azt hiszi, hogy mi belsejébe látunk; hogy figyelmünket semmi ki nem kerüli s óvakodni fog mindentől, mi által nem tetszésünket vonná magára. Helyesen teszünk még, ha azt mondjuk neki, hogy ne tegyen úgy, mint ez, vagy amaz, de tegyen úgy, mint mi. Az elméleti oktatás itt czélhoz nem vezet, mert arra még nem elég érett a gyermek. Később azt is eszközül lehet használni. Kérdem most a panaszos szülőket, eleget tettek-e mindennek ? A felelet a tapasztalt hanyagság. Ki sohasem szemlélt, vagy csak felületesen, órákig el fog ülni a könyv mellett s abban holt betűk halmazánál nem lát egyebet; mig a kinek tág látó köre van, annál megelevenednek a betűk. A sorok értelmes gondolatok lesznek, melyeket az iró intéz hozzá, oly melegséggel és tetsző modorban, mely csak a czéltudatos könyvszerző sajátja. A gyermek megérti a gondolatokat s mélyebben hatol azokba, hogy kifürkészsze, hol és miben rejlik a szép és hasznos. Bonczol, kérdezget, következtet. Az is megtörténik, hogy a munkakerülő csakhamar becsapja könyvét s ilyenkora rendesen szigorúbb apát igy engeszteli a gyengéd anya: „Hadd el, hiszen tudja már." Ez beczézgetés, mely nemsokára valódi értékére száll le, ha megérkezik az intő czédula. Ekkor a gyengéd anya korholásának se vége, se hossza. Tegyük ezt mindég, hol jó indulattal, hol szigorral, akkor nem mondunk ellent magunknak. Különben nem bai, mert mások még ezt sem teszik. Hát ahhoz mit szólnak a szülők, hogy a gyermek nem figyel az előadásra, hanem mást olvas, vagy méláz, sokszor pedig társát háborgatja ? Bizonyára nem szoktatták a figyelemhez. Az a kis idő, melyet a mondandók meghallgatására szentelünk, könnyíti munkánkat s eszközli, hogy az előadás végén tisztában vagyunk a feladott anyaggal. A felsorolt bajok megszűnnek, ha a szülő a mulasztások pótlását mindjárt akkor kezdi, mikor fia az első osztályba kerül. A bánásmód teljesen olyan, mint a kezdőknél és kizár minden aggodalmat és kétségeskedést, mert a gyermek értelme már megnyílt s a gyakorlásnak az elmélet, a bekövetkezendő hátrányokra, bajokra való figyelmeztetés is segítségére lehet. Ha azonban egykét év múlva sem mutatkozik a várt eredmény, újra mondom nem kell gyötörni a nem neki való dolgokkal. Hát avval mi történik, a ki az osztályok ismétlése árán foglalkozik a komolyabb tanulmányokkal ? Az már hordja a szülői hanyagság súlyos terhét s ha az iskolától megválni kénytelen, ám ő lássa, hogy miként vergődik keresztül az életen, mely a törekvés elé is annyi