Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 17 — szemei előtt vannak. Nevezzünk meg néki ilyet s fűzzük hozzá az anyag nevét, a készítés módját és eszközeit, a czélt és hasznosságot. Ha észre veszszük, hogy szórakozott, első izben ne feddjük meg, hanem válaszszunk olyan tárgyat, melyet maga is szeret. Ha figyelemmel néz és hallgat, a kedvező alkalmat ne zsákmányoljuk ki, hanem pihentessük, hogy szelleme ki ne fáradjon s az oktatás mindég örömet okozzon neki. Ha kérdezni is talál, örömest adjunk felvilágosítást, de ne tűrjük a hiába való csacskaságot, mert ez nem a gyermekhez való leereszkedés, hanem nevelői tekintélyünk csorbítása; ha pedig valami olyat kérdez, a mire talán nem tudunk megfelelni, minden megütközés nélkül mondjuk azt, hogy magyarázatunkat most még nem tudja felfogni, de később mindennel megismerkedhetik.Adandó alkalommal ismét folytatjuk az oktatást s ha látjuk, hogy figyelmez, helyezzük őt múltkori lélekállapotába, s győzzük meg arról, hogy a figyelem sokkal több örömöt és vidámságot szerez, mint az egykedvűség. Igy lassacskán hozzászoktatjuk az önkénytelen és -osztatlan figyelemhez, majd ugyanazon indító okból az önkényeshez is, ha a sor az elméleti ismeretekre kerül. A szobai ismertetések után a szabad természet következik, hol szintén a mondott eljárást kell követni, de mértékletesen és kellő fokozatban, tehát a hozzá közelebb álló élőkről az élettelenekre, az egyszerűről az összetettre, a földről az égboltozatra történjék átmenet. Ha ilyenformán szélesedett látóköre; ha tudja azt, hogy minő viszony van közte és a külvilág között; ha körűi hordoztuk a látni valók között, legyünk rajta, hogy utánzásának eredményét feltudja mutatni. Fejleszszük tehát az okoskodó és kutató tehetséget az által, hogy megtanítjuk arra, hogy a látottakat összehasonlítsa, sajátságaik alapján csoportosítsa, elválasztva a különbözőket, egymás mellé állítva az egyezőket, hogy mindennek hasznáról is gondolkodjék. Igy nem lesz feje száraz ismeretek tárházává, melyek csakhamar nyom nélkül tűnnek el, ha nincs, a mi szilárd alapot adjon nekik s őket a lélekkel azonosítván, igazi táplálékká tegye. A killsö után a lélekre térünk át. Szükséges, hogy ismerjük magunkat vágyaink és indulatainkkal együtt, mert e nélkül nincs szó javulásról, nem lehet helye az orvoslásnak. Saját gyermekkorunkból ismervén a benyomásokat és azok eredményét, növendékünk belsejének tiszta képe állhat előttünk, de nagyon vigyázzunk, hogy a buzgóság túlzása foltot ne ejtsen a képre, mely ezután rohamosan terjed s az akaratlan tévedésért keményen bűnhődünk. Kezdetben csak megfigyeljük, hogyan érzi magát a gyermek egyik-másik esetben; minő hatást tesz reá az állatok kinzása, társainak bántalmazása, a hallott és látott tűz-és 5