Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

elején. íme tehát az emberiség jótevői, a világosság terjesztői lehetünk a gonosz setétsége ellenében, de ha e tudat elragad s a szikra vadul dühöngő lángra gyúl, felemészt; szellemünkre örök sötétség borúi s kik másoknak javát kerestük, magunk leszünk a legszánandóbbak. De hiszen ép testben a lélek is olyan! Igazad van kedves olvasóm, mert az ellenkezőről meg sem tudnálak győzni. A baj csak az, hogy ép tested folytonosan várja, hogy róla sem feledkezel meg, neki is nyújtasz táplálékot; de ha csak testedre fordítod minden figyelmedet, a valóban ép, az az minden iránt fogókony lélek elveszti a fogékonyságot s a bénult testhez hasonlóan érzéketlenné válik. Hogy példával is szolgáljak, vegyünk csak egy olvasmányt kezünkbe, mikor teljesen jól érezzük magunkat és tegyük ugyanezt, ha csak fejünk fáj is. Az utóbbi esetben a legérdekesebb dolog is közömbössé lesz, mig különben örömmel keressü.: az alkalmat, hogy magunknak néhány vidám perczet szerezzünk. Tegyük ezt gyakran s a perczekből felszaporodott hosszú idő gazdag kamatot ad fáradságunkért, a szellemkincs növekedésének tudatát. Tegyük amazt csak egyszer, avagy nehasználjuk fel az alkalmat, a kényelem-szeretet zsákmánya leszünk, szellemünk hova tovább egészen elparlagosodik. A mondottakat összegezvén, kétségtelen, hogy a lelki nevelésre, erkölcsi életünk alapjára, kiváló gondot kell fordítani, annyival is inkább, mert testünk az enyészeté, de lelkünknek egykor számot kell adni sáfárkodásáról. A gyermeknevelésben ez a legnehezebb, sok tapintatot s belátást igénylő feladat. Mig a test nevelésénél maga a gondos természet javasol, vagy tilt egyet-mást, igy tehát a mindennapi tapasztalás maga írja elő azt, a mi czélszerü : a lelkiek nevelésében teljesen magunkra, megfigyelő és orvosló tehetségünkre vagyunk utalva; e mellett a lélek nyilvánulásai oly sajátszerűek, hogy könnyen tévútra vezetnek. A gyermekeknek puszta véletlenségből talpraesett okos feleletei bámulatba ejtenek bennünket s lángésznek képzelvén a véletlenséget, idő előtt fogunk a neveléshez. Tévedésünk előbb-utóbb kiderül, de későn, mikor a szerencsétlennel megitattuk már a keserű levet s egész jövőjét elrontottuk. Hogy ez ne történjék, legyünk figyelmes szemlélők, óvatosak, hogy a mértéken soha túl ne menjünk. Ezeket előre bocsátván, áttérek a lelki tehetségekre s a czélra vezető nevelési eszközökre. 1. gondolkozás ijeVelése. A szemlélő-, képzelő- és emlékező tehetségek szoros kapcsolata és párhuzamos müvelése teszi az ember azzá, a minek