Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892

— 43

halt reménye uj életre kap; fény árad arczán, lelkén, szivvilágán.

A továbbiakban a koronázott királyhoz szél s ez alkalmat ad neki arra, hogy visszapillantson a dicső múltba, Szent István, Szent László, Nagy Lajos és Mátyás korába s reményét fejezze ki, hogy a koronázás ténye e boldog múlt visszatérésének záloga. Elmondja, hogy a leigázott nép siralmas árvaságában rég várta a Nemtőt, ki véget vet a szenvedéseknek és hogy forró imáját meghallgatá az Ég, mert egy királyt kapott a nemzet, kinek szavára csilapult a kín, hullám, vihar s kielőtt a szikla szilárd nemzet hódolattal hajolt meg, mert erős volt meggyőződése, hogy fátyol borul a múltra s törvény, igazság és jog tiszteletet biztosítanak mindannak, a miért életét is kész feláldozni. Ezután még egyszer festi a gyászos időket. Ez az első rész. A második részben a koronázott párhoz szól s midőn arra kéri őket, hogy legyenek oltalmazói a nemzetnek, viszonzásul hűséget igér életben-halálban s feledést a múltakért

Ezen ismertetésben hű képe van megrajzolva nemzetünknek, mely a honért minden áldozatra kész, mely szembeszáll a jogtalansággal, de meghajol a honboldo- gitó törekvés előtt; mely gyűlöli a zsarnokságot és igazán tudja szeretni azt, ki tiszteletben tartja ősi jogait.

Értekezésem folyamán többször rámutattam e jellemző vonásokra; többször az igyekezetre, hogy szóval védje jogait s ha az nem használt, fegyverrel szerezzen érvényt azoknak s hogy mégis annyi szomorú lapja van történelmünknek, ez bizonyiték a mellett, hogy sokszor megfeledkezett kötelességeiről. Mert nem elég az, hogy jogainkat követeljük. Az erős nemzeti érzületet igazán akkor mutatjuk, midőn békés egyhangúságban folynak napjaink s a béke áldásait nem pusztán az önzés kielégítésére fordítjuk, hanem arra is kiterjed fig) elmünk, a mi létünk alapja, mert nélküle meglazul az összetartó kapocs és szabadon űzi velünk játékát az ellenhatás, melynek hódolnunk kell, ha nem vagyunk elég erősek. Azért inig költőink büszkeséggel emelik ki, mi az oka ezredéves életünknek, azt sem hallgatják el, hányszor ütött sebet a hon testén saját gyermeke; hányszor fe-