Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892

8 —

azok meg nem semmisitettek, mert a szenvedések annál inkább fokozták kitartásunkat a hon megvédésében; növelték bennünk a vallásosságot, mely megmentett attól, hogy elcsüggedjünk s tétlenségünkkel magunk hivjuk fejünkre a veszélyeket. A tárgy feldolgozása nem kevésbbé művészi, mert csak a legszükségesebbek elmondására szorítkozik, mik erőteljes rövidséggel a szűk keretben is hü képét nyújtják a harczias magyarnak s vezérének, a rettenetes pajzsu Árpádnak. Valóságos népismei tanulmány az egész, mert a főbb foglalkozások mellett a jellemző férfi és nőerényeket is megismerjük. A szerkezet két részben tárgyalja a nagy eseményt, a foglalást és a mik ennek befejezése után történtek. Az első rész nyolcz versszakból áll s kérdések-feleletekben hullámzik. A páratlan versszakok történeti egymásutánban az elfoglalt részek termékenységét Írják le, mig a párosak az elfoglalást mondják el. A kilenczedik versszak jellemzőleg emeli ki a magyar nép harczias önérzetét, mely előtt minden hatalom meghódolt, ha még oly félelmes volt is; továbbá vallási büszkeségét, melynélfogva Istenét a magyarok Istenének szereti nevezni és azt, hogy az országot mint örökséget foglalta el, azért a harcz, mint Istennek rendelése és ostora, kikerülhetetlen, előle senki sem menekülhet. A tizedik és tizenegyedik a hatalmas vezért mutatja be, ki fegyvere ütésével és dörgő szavával mint félisten áll a roppant tömeg’ között, melyet szilajsága és harczvágya daczára is képes lecsendesiteni, mert semmi más nem volt a czél, mint a foglalás. Ebben népünk alattvalói hódolata s a vezér nemes gondolkodása van festve, mely nem engedi, hogy a legyőzöttek nehéz helyzetit az embertelen bánásmód még nehezebbé tegye, mert a harcz csak a hódításnak eszköze, nem pedig a boszunak, kegyetlenségnek. E két versszakkal kezdődik a második rész, mely a vezér bemutatása után annak a néphez intézett beszédét mondja el, melyben kijelenti, hogy a további teendő a meghódított tartomány biztositása, ennek pedig eszközei az erő, egység és közértelem, mikben a nemzetek hatalma, nagysága rejlik. Ezután hála imára hívja fel a népet, mely engedelmeskedik és kiki tehetsége szerint bizonyítja a hálát